Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
Bevezető
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 12 2019.01.16. 10:25:15 Az egyes armálisok közlésének módja nem új, mivel a célszerűség és a tudományosság jegyében nagyjából ugyanilyen szerkezetű apparátussal voltak kiadva az oklevelek a korábbi hasonló jellegű kiadványokban is. Minden közlés az adott oklevél pontos, az összes adományos nevét és tisztségét, illetve egymás közti kapcsolataikat, valamint az adomány tárgyát is tartalmazó, szigorúan csak a szövegben szereplő adatok alapján megírt regesztájával kezdődik. Itt – a korábbi közlések hibáiból okulva – különös gondot fordítottunk arra, hogy a nevek hibátlanul legyenek feltüntetve benne, illetve szerepeljen benne, hogy az adományozó új címert adott, vagy csak megújította, esetleg bővítette azt, az illetők kaptak-e nemességet is, ha igen, milyet, ha városról volt szó, akkor pecsétet vagy címert kapott-e és így tovább. A kiadás helye és újraellenőrzött kelte után zárójelben az egyházi datálás magyar fordítását is közöljük. A következő bekezdésben az eredeti oklevél mai őrzési helyét, pontos levéltári jelzetét,36 említésre érdemes �zikai jellemzőit (többek között a pecsét típusát, akkor is, ha hiányzott)37 , valamint az Országos Levéltárban találhatók esetében közgyűjteménybe kerülésük körülményeit is közöljük. 38 Az adott armális összes ismert korábbi szövegkiadását felsoroljuk, emellett pedig az oklevéllel kapcsolatos szakirodalmi helyeket is feltüntetjük. Az egyes szakirodalmi tételeket az áttekinthetőség és a helytakarékosság jegyében minden esetben rövidítve tüntetjük fel, a feloldás pedig a kötet végén található irodalomjegyzékben keresendő. Mivel a jelen kiadványt teljes szövegében kereshető módon a világhálón is közzétesszük, az ennél szinte elkerülhetetlenül pontatlanabb névmutató elkészítésétől eltekintettünk. Minthogy forráskiadványról van szó, a közölt oklevelek szövegeivel különösen gondosan igyekeztünk bánni. Függetlenül attól, hogy az adott címereslevél szövege publikálva volt-e már valahol, minden egyes oklevelet újból átírtunk az eredeti vagy a rendelkezésre álló, legjobbnak minősített másolat alapján, abból a célból, hogy a korábbi kiadások hibáit kiküszöböljük. 39 Ha a szöveg csak kiadásból ismert, 40 akkor pontosan a nyomtatásban megjelent szöveget közöljük, hiszen nincs, ami alapján kijelenthetnénk, hogy esetleg hibás a közlés. Mindkét esetben pontosan úgy adjuk közre az oklevélszövegeket, ahogy az az eredeti iratban vagy annak hiányában a nyomtatott kiadásban szerepel, mindenfajta javítást, megjegyzést jegyzetben közlünk. Hitelesített másolatok vagy átírások esetében a hitelesítési záradékokat, illetve a befoglaló oklevélszövegeket nem közöljük, hiszen azok nem tartoznak a Hunyadiak által kiadott oklevelekhez.41 A kancelláriai jegyzeteket nem a regesztában, hanem az oklevélszöveg előtt, illetve után, az eredeti oklevélen látható elhelyezkedésüket reprodukálva közöljük. 42 Az eredeti oklevelek esetében a korábbi közléseknél meg�gyelhető gyakorlattal szemben a versón található különböző, a közgyűjteménybe kerülés előtti feljegyzéseket, régi jelzeteket is átírtuk. 36 A levéltári jelzet eket az ISAD(g) nemzetközi levéltári szabvány előírásának megfelelően, a kétbetűs országkódból, az őrző intézmény nevének rövidítéséből és az intézményen belüli jelzetből összeállítva adjuk meg. Kivétel ez alól az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára és Fényképgyűjteménye, mert azok sajátos jelzetstruktúrájának nem része a törzsszám, ezért csak röviden, a DL- illetve DF-számokkal hivatkozunk rájuk. 37 Mátyás titkospecsétjeire vonatkozóan részletesen ld. Kumorovitz 1932, valamint a Hunyadi Mátyás 2008 katalógus vonatkozó cikkeit. 38 Az ilyenkor alkalmazott rövidítések: MNM lt. nnsz. (a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának növedéki naplószáma), MNM lt. lnsz. (a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának letéti naplószáma), OL üisz. (országos levéltári ügyiratszám). Hogy ne kelljen minden egyes érintett címereslevélnél kitérni arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumba bekerült iratok hogy kerültek a mai Országos Levéltárba, itt foglalom össze a kérdést. A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának (a későbbi Országos Széchényi Könyvtárnak) 1882-ben alakult meg a levéltári osztálya, amelynek gyűjtőkörébe elméletileg elsősorban a magániratok, azaz főként a különböző családok iratai tartoztak. Ennek időközben jelentősen felduzzadt állományát helyszűke miatt 1926 nyarán felköltöztették a Múzeum körúti épületből a Várba, az Országos Levéltár addigra nagyjából elkészült palotájába. A következő évtizedben még a Múzeum szervezeti egységeként működött az ún. „múzeumi levéltár”, majd az 1934. évi VIII. tc. alapján beolvadt az akkori M. Kir. Országos Levéltárba, ahol a később alakult Magánlevéltárak és Gyűjtemények főosztálya iratanyagának alapját képezte. 1945 után az egykori múzeumi levéltár anyagából is kiválogatták és a Diplomatikai Levéltárba helyezték a Mohács előtt keletkezett okleveleket. A múzeumi levéltár történetéről bővebben ld. Bakács 1971 és Bakács 1972. 39 Szinte minden korábbi szövegkiadásban felfedezhetők kisebb-nagyobb hibák az átírási elvek különbségeiből adódó elté réseken túl is. 40 Ilyenek a Tordasi–Békási-, első Nagylucsei, Kispalugyai és Kovács-címereslevelek (ld. a jelen kötetben a No. IV., XXI., XXIV. és XXVIII. alatt). 41 Ez alól félig-meddig kivétel a Tordasi–Békási-armális, amelynél az átírt oklevél maga a Zsigmond király által adományo zott címereslevél, az átíró pedig a Hunyadi János neve alatt kelt bírói oklevél (ld. a jelen kötetben a No. IV. alatt). 42 Kubinyi Andrással egyetértésben: Kubinyi 2000, 64. 12
