Haász Réka: 1945. Véget ért a második világháború Magyarországon. Kiállítás a Magyar Országos Levéltárban (Budapest, 2005)

ledésével ismerte meg. Az elsötétítések, a légógyakorlatok csupán előrevetítették a későbbi szenvedéseket, terheket. A szövetségesek bombázásai 1944-től mind gyakrabban veszélyeztették a lakosságot, a német megszállást követően pedig állandósultak. A totális háború mindennapi valósága elérte az országot. A front végigvonult Magyarországon, mindeközben tombolt a nyilas rémuralom, zajlott a főváros ostroma, később a harcoló alakulatokat szovjet megszálló csapatok követték. Az Országos Gazdasági Tanács 1945-ben Magyarország trianoni országterületére vetített háborús emberveszteségét mintegy 900.000 főre, a lakosság 9,9%-ára becsülte. Az utóbbi évek történeti kutatási eredményei 600.000 körüli életáldozatot (az összlakosság majd 7%-a) valószínűsítenek. Az elhaltakon kívül 1945 tavaszán hiányoztak az országból a megsemmisítő táborokban felszabadított, még távol lévő zsidók, a Vörös Hadsereg alakulatai által 1944. október és 1945. március vége között fogságba ejtett háromszázezer katona, valamint a megszállás után „málenkij robotra" elhurcolt mintegy százezer polgári személy. A polgári lakosság megszenvedte az ország területén átvonuló katonák erőszakoskodásait, fosztogatásait. Mire továbbgördült a front, a települések utcáit temetetlen holttestek borították, és járványok tizedelték a lakosságot. Nem volt megfelelő az áruellátás, zűrzavaros állapotok uralkodtak a gazdaságban. „Fagyoskodó, toporgó emberek állták végig a főútvonalakat, kezükből, kosárból vagy egy hokedliből álló alkalmi pultról kínálgatták portékáikat" - emlékezik egy kortárs. Az üszkös romok közül újjáéledő városok lakói a megélhetésért küzdöttek. Az iszonyatos emberi, anyagi és erkölcsi veszteségek ellenére mégis egyfajta eufória uralkodott el az embereken. Az újrakezdés, a leszámolás lehetősége a régi „úri világgal" magával ragadott még óvatosabb konzervatívokat is. A lakosság szinte kivétel nélkül örült a háború végének, és alkalmazkodott az új életkörülményekhez. Az ellátási hiányok, az infrastruktúra szétzúzása miatti áram-, gáz- és vízszolgáltatási fennakadások ellenére igyekeztek megoldani problémáikat. Mosni a természetes vizekhez jártak, például a Városligeti-tóhoz, és a környező fákon, szobrokon szárították ruháikat. A gyors újrakezdéshez, újjáépítéshez kétségkívül jelentős mértékben hozzájárult, hogy az emberek többsége igen jelentős I áldozatokat vállalt. Már az ostromot követő napon megkezdték a romok eltakarítását, és megkezdődött a kulcsfontosságú hidak I újjáépítése, pontonhidak létesítése. A lakosság megfeszített 1 • munkája ellenére - amint az egy belügyminiszteri levélből kiderül - még hónapok múlva is problémát jelentettek