Haász Réka: 1945. Véget ért a második világháború Magyarországon. Kiállítás a Magyar Országos Levéltárban (Budapest, 2005)
Vorosilov marsallnak a szava döntött minden lényeges kérdésben. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány népképviseleti felhatalmazás alapján rendeleti úton kormányozta az országot. Az önkormányzatok szintjén a helyi képviselőtestületek „újjáválasztását" a koalíció pártjaiból alakult nemzeti bizottságok végezték. Ezek a testületek, hasonlóan a földigénylő bizottságokhoz és az üzemi bizottságokhoz, elvileg a közvetlen demokrácia érvényesülését biztosították volna, de jelentős részük nem egészséges önszerveződés útján, hanem hatalmi szóra alakult. A végrehajtó hatalom kiépítésében meghatározó szerep jutott a rendőrségnek, ami a következő években a legfontosabb fegyveres erő maradt az országban. Az államrendőrség megszervezéséről kormányrendelet intézkedett, feladatkörébe tartozott a közbiztonság fenntartása mellett a rendőri büntetőbíráskodás, a hatáskörébe utalt közigazgatási ügyek intézése, valamint az államrendészet. Az MKP azonnal elfoglalta a rendőrség - elsősorban a politikai osztályok - kulcspozícióit és az újjászervezést is majdhogynem belső pártügynek tekintette. Már az Ideiglenes Nemzeti Kormány debreceni működése idején megszerveződött az államrendőrség Politikai Rendészeti Osztálya (PRO). Ugyanakkor a fővárosban létrejött a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya (az Andrássy út 60. szám alatt), amelyet Péter Gábor irányított. A két szervezet kompetenciaharcából az utóbbi került ki győztesen. Magyarországon nem került sor a háborús bűnösökkel szemben olyan spontán népítéletekre, mint a szomszédos országokban, és lényegében a számonkérést is jogi szabályok közé szorították. Az 1945 elején felállított népbíróságok, népügyészségek áttételesen jogilag mégis a népítéleteket legalizálták. A háborús bűnösökkel szembeni számonkérés céljára létrehozott igazságszolgáltatási intézményekben a kommunista párt kezdettől erős pozíciókat szerzett, később pedig a társadalmi és a politikai ellenfelekkel szembeni leszámolás eszközeivé váltak. A következő években a népbíróságok több mint 27.000 személyt ítéltek kisebb-nagyobb büntetésekre; ebből mintegy 190 személyt kivégeztek. Az ugyancsak újonnan szervezett igazoló bizottságok felülvizsgálták a közszféra valamennyi alkalmazottjának háború előtti és alatti politikai magatartását. A háborút követően az önálló magyar államiság legfontosabb kérdése volt, hogy a parlamenti és helyhatósági választásokat mielőbb lebonyolítsák, hiszen legitimálni kellett az új rendet. Rákosi Mátyás már 1945 májusában sürgette a választások kiírását: „ha jól megcsináljuk, az kolosszális kommunista-szociáldemokrata sikert fog mutatni". A nyár végén a várható eredményekkel kapcsolatban azt jósolta, hogy a
