Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
A két munkáspárt közötti vita később két területen éleződött ki: az igazoltatások és a kinevezések kapcsán. 1946/1947-ben a vállalat jobboldali szociáldemokratái aktivizálódtak, élükön Miliők Sándor elnökkel és Vas Miklós igazgatósági taggal. A szociáldemokratákhoz csatlakozott a Kisgazda Párt üzemi szervezete is, Németh Imre alelnök irányításával. A viták odáig fajultak, hogy egyes alkalmazottak reakciós befolyás alatt felvonulást szerveztek, amellyel a sajtó is foglalkozott. 1948-tól a vállalatnál a két munkáspárt közeledésének akadályai elhárultak és bizottságok alakultak a munkásegység megteremtéséért. Az MKP és a Szociáldemokrata Párt üzemi szervezetei 1948. ápr. 24-én megtartották az egyesítő küldött közgyűlést, amelyen a pártközpont és az Iparügyi Minisztérium nevében Köböl József, Oabronaki Gyula és Karczag Imre vett részt. A BSZKRT országosan is az elsők közé tartozott, ahol a két munkáspárt egyesítése gördülékenyen ment végbe. A villamosvasút dolgozói mindig a legszervezettebb munkások derékhadát képezték, közülük többen is tettekkel bizonyították politikai megbízhatóságukat és rátermettségüket, így a felszabadulás utáni mozgalmi életben ezek a személyek vezető szerephez jutottak. Ez a réteg több minisztert, diplomatát, katonatisztet, politikai és gazdasági vezetőt adott az országnak. A BSZKRT dolgozóinak aktivitására jellemző, hogy 1948-ban az összlétszám 43,5%-a tartozott valamelyik párthoz, legtöbben a kommunista párthoz. Egyéb nagy taglétszámú tömegszervezetek: SZIT, MNDSZ, Magyar Szovjet Társaság, Partizánbarátok Szövetsége, Volt Hadifoglyok Baráti Szövetsége. A BSZKRT rendszeresen hallatta szavát az akkori politikai életben részben a sajtóján, részben írásos tájékoztatókon keresztül. Három üzemi lappal is rendelkezett, melyek bő információkat adtak a helyi viszonyokról, problémákról. Legnagyobb példányszámban a Szárnyaskerék című lap jelent meg, 1948-ban 8000 példányban 16 oldalon. Alkalmanként adták ki a Vörös Villamos és az Előre Ifjúság című lapot, az előbbit a szociáldemokrata párt, az utóbbit a SZIT gondozásában. Az MKP helyi szervezete 20 ízben jelentetett meg írásos tájékoztatót 18 200 példányban, a részvénytársaság igazgatósága pedig a BSZKRT Közlönyben adott információt minden fontosabb eseményről, tájékoztatta az utazóközönséget az újonnan megnyílt viszonylatokról, beindított járatokról. Az 1945/1949 között eltelt öt esztendő eredményekben rendkívül gazdag időszak volt minden vonatkozásban, így a főváros közlekedésének történetében is. A 3 éves terv idején megtörtént a háborús pusztítások teljes mértékű felszámolása, mi több, 1938-hoz viszonyítva még bizonyos fejlesztésre is sor került. Öriási erőfeszítésekkel sikerült elérni, hogy az igen súlyos károkat szenvedett fővárosi tömegközlekedés a hároméves terv végére a háború előtti teljesítményét meghaladta. A közlekedés helyreállítása egyébként feltétele volt a gazdasági, kulturális és szociális előrehaladásnak is. Az Arccal a vasút felé! mozgalomban, a hídcsatában mozgósított ipari és közlekedési dolgozók rövid időn belül biztosították, hogy a tömegközlekedés, a tönkretett közlekedési eszközök és berendezések a legszükségesebb szállítások lebonyolítására alkalmassá válhattak. Nagyobb arányú, tervszerű fejlesztésre az autóbuszüzem kocsiállományának növelésén, a villamosvasút vágányainak középre helyezésén és néhány nagyforgalmú tér rendezésén kívül azonban még alig kerülhetett sor. Hiányzott a megfelelő ipari háttér.
