Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

I. Levéltári kérdések

módon, majd minden ágazat féltve őrzi múltjának emlékeit olymódon is, hogy szakmúzeumok hálózatát hozták létre. Külön múzeumi hálózata van = a szilárd ásványi anyagok bányászatának: - Központi Bányászati Múzeum, Sopron = az olajipari termékeknek: - Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg = a vegyipari termékeknek: - Magyar Vegyészeti Múzeum, Várpalota = a textil- és textilipari termékeknek: - Textilipari Múzeum, Budapest = a kohászati és öntödei termékeknek: - Központi Kohászati Múzeum, Miskolc = az alumíniumipari termékeknek: - Alumíniumipari Múzeum, Székesfehérvár = az erősáramú elektrotechnikai termékeknek: - Magyar Elektrotechnikai Múzeum, Budapest. A szakmúzeumok általában jogosítványt kaptak a tárgykörükre vonatkozó nem irattári eredetű (kézirattári) levéltári anyag gyűjtésére, őrzésére. A Magyar Olajipari Múzeum például 1973-ban 52041/1973. Müv. Min. ut. alapján jogosult a magyarországi olajbányászat és feldolgozás tárgykörére vonatkozó nem irattári eredeti (kézirattári) levéltári anyag gyűjtésére, őrzésére. Tapasztalataink szerint a nem irattári eredetű levéltári anyag fogalmát másként értelmezik a szakmúzeológusok és a levéltárosok. Nem megalapozatlanul állítjuk, hogy a szakmúzeumok ún. dokumentációs gyűjteményében többszáz iratfolyóméternyi nagyrészt irattári eredetű levéltári anyag található. Ezek az anyagok esetenként jelentősebbek, mint az adott iparágra vonatkozó levéltári anyag. Sajnos azonban holt anyagok. A múzeumok attól tartva, hogy ha közzéteszik a tulajdonukban lévő irattári eredetű anyagok repertóriumát, akkor a 30/1969. (IX. 2.) Korm. sz. r. 18. §. 2. bekezdése alapján át kell adniuk (kellett volna 1971. július l-ig) az illetékes levéltárnak. Ezt elkerülendő, az anyag a kutatás számára is hozzáférhetetlen, s az iratvédelmi szempontok sem minden esetben biztosítottak. Jegyzékek hiányában a tájékozódás ezen a területen csak a személyes kapcsolatokon keresztül lehetséges. A vállalatok többsége ma is rosszul értelmezi a 112/1982. (Ip.K. 17.) IpM sz. utasítást, ami az ipari szakmák jelentős ipartörténeti emlékeinek védelméről szól. Az utasítás 2. bekezdésének a, b, £ pontját, ami a műemlék vagy műemlék jellegű épület, vagy építmény muzeális értékű, de még védetté nem nyilvánított termelőeszköz jellegű és egyéb tárgy, alapanyag, termék, gép, berendezés, szerkezet, szerszám, munkaeszköz, műtárgy stb. és az ezekre vonatkozó dokumentációs anyag, irat, műszaki terv, műszaki leírás, térképrajz, film, fénykép, hangfelvétel, makett, modell felkutatását írja elő, és azt, hogy ezekről az Ipari Minisztérium Iparpolitikai Főosztálya által kijelölt múzeumi bázisközpontnak bejelentést kell tenni. Ezt az alapvetően helyes utasítást a vállalatok gyakran úgy értelmezik, hogy irataikat "válogatásra" elsődlegesen a szakmúzeumnak kell felajánlani. Ezzel a meghatározással többször személyesen találkoztunk, s indokolásul az érintettek a fenti IpM utasításra hivatkoztak. Itt már sző sincs nem irattári eredetű