Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
I. Levéltári kérdések
DÓKA KLÁRA: KAPITALIZMUSKOR! ÉS SZOCIALIZMUSKORI FONDOK A TERÜLETI LEVÉLTÁRAKBAN A területi levéltárak fondjegyzékeinek összeállításához három alapvető utasítás áll rendelkezésre: az 1962-ben, a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya (Levéltárak Országos Központja) által kiadott "Szerkesztési alapelvek", azok 1978-ban kelt módosítása, amely elsősorban a felszabadulás utáni szervek besorolásával kapcsolatban adott útbaigazítást, majd 1986-ban látott napvilágot a Levéltári Osztály kiegészítő munkautasítása, mely az említett két előírást továbbfejlesztette. Az új utasítás kiadásának elsősorban az volt a célja, hogy elősegítse az új fondjegyzékek minél pontosabb elkészítését, másrészt az egyre nagyobb arányú iratátvételek során felmerülő rendezési, besorolási problémákhoz hosszú távon útbaigazítást adjon. Az 1962-es "Szerkesztési alapelvek" összeállítása alkalmával a tanácsi levéltárakban előforduló iratokhoz - a levéltárelméleti kutatások akkori szintjén - teljes példatár készült. Ebben az anyagban a IV., V., valamint a XVI., XXI., XXII. főcsoport tekinthető teljesnek. Az 1978-as módosításkor a XXIV-XXXIV. főcsoport példatárai készültek el. Ezek használatánál problémát jelent, hogy nem teljesek, és egyes esetekben (pl. a XXIV. főcsoportnál) a fondókat ábécé rendben sorolják fel. Az 1978-as utasításban a XXIX., XXX. főcsoportnál teljesek a példatárak. A meglévő hiányosságok tették indokolttá, hogy a kapitalista- és szocialista kori főcsoportok (VI-XXXIV.) jegyzékét közreadjuk. Az összeállítás az 1986. évi módosítás előmunkálatai során készült, és annak előírásait szem előtt tartja. A levéltárak korszerűsödése során egyre több kísérlet történik a fondok számítógépes nyilvántartására. Hogy a jegyzékek folyamatosan bővíthetők és ugyanakkor áttekinthetők legyenek, szükség van az egyes szervek sorrendjét (a rendszerbeli pozícióját) tartalmazó jegyzékekre. Mivel a pozíciók módosítása, a fondok átszámozása számítógéppel automatikusan megy végbe, jegyzékünkben a megjelölt számkeretek - melyek bár követik a fondjegyzék-szerkesztési utasításokat - csupán tájékoztató jellegűek. A jegyzetekben viszont utalunk arra, hogy az adott számkontingens felhasználásával hol célszerű a mintavétel, illetőleg a gyűjteményes fondok létrehozása. Tipográfiai szempontból követjük az 1962-es "Szerkesztési alapelvek" utasításait. Ennek megfelelően a Levéltárak Ügyviteli Szabályzatában - a szervek jellege alapján - rögzített fondfőcsoportoka t nagybetűvel és aláhúzással, a fondcsoportokat kisbetűvel és aláhúzással, a levéltárakat nagybetűvel, aláhúzás nélkül, az alcsoportokat ritkítottan szedett kisbetűkkel jelöljük. Fondcsoportn ak tekintjük a felsőbb szintű, nagyobb terjedelmű levéltári egységeket, melyek időrendi, szervezeti, funkcionális stb. alapon összetartozó fondókat foglalnak magukban. A foncsoport különleges formája a levéltár. A levéltár olyan fondok együttese, melyeknek fondképzőit szervezeti kapcsolat (alá-, fölérendeltség, jogelőd, jogutód viszony) fűzte egymáshoz. A fondcsoportok alcsoportokr a (fondtípusokra) tagolódnak, ahová
