Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

forgalomba adható részének számszerű növelésével, másrészt a járművek keringési sebességének fokozásával. A járműhibák és az avulások okozta forgalmi zavarok elemzése alapján a második hároméves terv időszakában az FVV új, nagyobb javítás cikluskilométert írt elő, s így a járművek túlfuttatására került sor. A második ötéves terv idején központi futórevíziós csoportokat hozott létre. Az elképzelés helyességét a gyakorlat igazolta, a futórevízió ideje csökkent, és a napi kocsikibocsátás 8 db-bal növekedett. Az azonnali szükségletek kielégítésére a főműhelyek járműépítési feladatokat (acélvázasítás, csuklós gyártás) is végeztek. Az FVV a második hároméves tervidőszak során szervezte meg a Műszaki Fejlesztési Osztályát. Az 1961-ben létrehozott műszaki fejlesztési alap költségfedezetet biztosított a kutatómunkára, a kísérletek végrehajtására, az ipar által nem gyártott új járművek, szerkezetek, berendezések prototípusának előállítására. A vonalhálózatoknak a fejlesztése mellett kidolgozták a pályaszerkezetek, jelzőberendezések, utastájékoztatók korszerűsítésével kapcsolatos tennivalókat. A hatvanas évek elején már megfogalmazták azt a koncepciót, hogy az akkor meglévő, különböző korszerűtlen típusokból álló járműparkot a távlatban nagyobb befogadóképességű egységekkel kell felváltani. Az üzembiztonság és a forgalmi munka könnyítése érdekében az FVV több helyen nyomógombos, illetve segédvezetékes villanyváltókat, valamint fényjelzőket létesített. A forgalmi dolgozók munkájának könnyítése, valamint az utazó létszám hiánya indokolta a döntést, hogy megszüntették az indító kalauzi szolgálatot és a kettős csengetéssel való indító jelzésre tértek át. Az "egy emberes" üzemmód kialakításának első szakaszát jelentő részleges kalauz nélküli közlekedés bevezetésével kapcsolatos kísérleteket 1962. okt. 15-től végezték. A teljes hálózatban a bevezetés több ütemben, tíz év alatt történt meg. A forgalomirányítás korszerűsítése érdekében létrehozták a Moszkva-, a Marx-, és a Nagyvárad téri diszpécser központokat. A második ötéves tervidőszak során helyezték üzembe az első URH adó-vevő berendezéssel felszerelt személygépkocsit. A központi ügyelettel a kapcsolatot tartva a forgalmi akadályok gyors elhárítása jelentette az elsődleges feladatát. A forgalom egyenletességének biztosítására fényjelzésű vonalközi időtartó berendezéseket szereltek fel. Az utazóközönség tájékoztatását könnyítette a fővárosi vonalhálózat forgalmasabb pontjain elhelyezett 18 db térképes megálló tábla.