Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

JEGYZETEK 1. A magyar ipar csúcsévében, 1943-ban 5807, 1944-ben azonban már csak 4438 fizető tagot tartottak nyílván. (A Magyarországi Könynyomdai Munkások Egyesülete 83-84. évi jelentése. Budapest, 1946. 9.) 2. Társadalmi Lexikon. Budapest, 1928. 239. Az 1946. évi Ipari Címtár adatait vizsgálva a szakmában dolgozók száma majd 20 év alatt 50%-kal nőtt, ami a nyomdai fényképészek, retusőrök, montírozók és másolók - azaz a modern nyomdai és műtermi szakmák - fokozott térnyerését jelenti. 3. Bánáti Ágnes-Sándor Dénes: A százesztendős Athenaeum. Budapest, 1968. 163. 4. A nyomdászokban mélyen élt a szervezet megtartó erejébe vetett hit. Erre jó példa Galló (Grósz) Ernő: Egyesült erővel című (Budapest, 1937.) könyve is, amelyet a Könyvnyomdai Munkások Egyesületének 75 éves fennállása alkalmából írt. Áttekintve az 1912 óta eltelt időszakot, kijelentette, hogy minden társadalmi formában egyaránt szükség van a klasszikus érdekvédelmi funkciók gyakorlására. "A kommunizmus - érvelt - a proletárok uralma lévén, joggal föltehető lenne, hogy ebben az időszakban (1919. - T.P.) nem adódott semmilyen nézeteltérés az ország vezetése és a Szaktanács között. A valóságban nem ez volt a helyzet" - olvashatjuk a 79. oldalon. Míg a szerző 1948-ban elhatárolta magát korábbi álláspontjától, Brumillerék ezt elevenítették fel a szakszervezet autonómiájáért folytatott harcukban. A Grafikai Munkások szakszervezetének ötvenéves jubilleumán nem minden él nélkül utaltak arra, hogy "a proletárdiktatúra sem oldotta meg a megélhetés súlyos problémáját". (Litográfia, 1947. jan. 1.) 5. TYP 1943. jan. 29. 6. Magyar Tipográfia, 1944. okt. 20. 7. L. Kársai Eleknek a szakszervezeti mozgalom újjászervezéséről írt tanulmányát (Társadalmi Szemle, 1985. febr.) és Kajári Erzsébettel együtt írt cikkeit a Népszavában (1984. márc. 21., máj. 23., júl. 1. és 3., aug. 1.) 8. Szekfű Gyula: Forradalom után. Budapest, 1948. 89. és 105. 9. Brumiller Lászlót és Palkó Sándort a Szaktanács delegálta a nemzetgyűlésbe, ahol annak 22 fős szakszervezeti frakciójához tartoztak. (A magyar szakszervezeti mozgalom dokumentumai, 1944-1945. Budapest, 1986. 6. k. 99.) A nemzetgyűlés munkájában még három nyomdászvezető vett részt: Halász Alfréd, Fülöp József és Pavlovszky Ferenc. Galló Ernő Budapest Törvényhatósági Bizottságának tagja lett. (Vértes Jenő feljegyzése - NYA) 10. Habuda Miklós: A magyar szakszervezetek a népi demokratikus forradalomban, 1944-1948. Budapest, 1986. 100. 11. Brumiller László 1891-ben született, alkalmazotti családból. A betűszedő szakmát tanulta ki. A Természetbarátok Egyesületének alapító tagja, alelnöke, majd elnöke volt. Munkatársa lett a Természetbarát és a Munkássport és Munkáskultúra című lapoknak, 1939-től 1944-ig a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja, 1945-1948 és 1956-1957 között a nyom-