Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
az, hogy ugyanazzal a kérdéssel nem három szervezet, hanem egy foglalkozik, már az is eredmény", majd a Betű ünnepi számában a következőképp fogalmazta meg: "Az már ismert, hogy iparági kollektív szerződés elkészítését vállaltuk magunkra. Sok szempont összeegyeztetése, tekintélyes számú részletprobléma megvizsgálása... után eljutottunk oda, hogy iparági kollektív szerződésünket tető alá hoztuk. Ez az új kollektív szerződés már nemcsak egy szakma dolgozóinak kollektív szerződése, hanem az iparban foglalkoztatott minden kategóriát felöleli. Kollektív szerződésünkkel egyidejűleg munkabéreink is rendezettek és ennek előnyös hatásait a legrövidebb időn belül érezni fogják a nyomdák és a papírfeldolgozó üzemek dolgozói." ' Az egységes szempontok érvényesítésével, a munkafegyelem megszilárdításával, a munkaversenyek szervezésével, az új üzemi szakszervezeti bizottságok felállításával - amelyek homogén szakszervezeti vezető szervekké formálódtak át - és az üzemi tervek kidolgozásával a szakszervezetek valóban új és szokatlan feladatokat kaptak, de mint az később kiderült, a régi üzemi bizottságok megszűnésével járó űrt csak részben tudták betölteni. Nov. 8-12-én a Grafikusok Szakszervezete nagytermében a nyomda- és papíripari kisüzemek képviselői is az iparági szervezkedés mellett döntöttek. A kongresszusi küldötteket a három szakma november 12-én választotta meg; a felmerült vitás kérdésekre Galló Ernő válaszolt. Kihangsúlyozta, hogy a segélyezés területén senkit semmilyen hátrány nem érhet, a kollektív szerződésről szólva pedig bejelentette, hogy az a maga új teljesítménybérezési rendszerével az iparági szervezkedésre való áttérés után fog életbe lépni. Az ^szakszervezet - mondta - előreláthatólag 15-16 ezer taggal számolhat. Ide sorolódott a papírfeldolgozőipar csekély számú munkássága is - a papírgyártók 1953-ig a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartoztak -, s ezért az új szakszervezet a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete elnevezést vette fel. Az egyesülési kongresszusra 1948. dec. 5-6-án került sor. Az Igazoló Bizottság jelentése szerint az iparági átszervezést elsőként kimondó kongresszuson 57 üzem 167 küldötte vett részt, köztük 78 nyomdász, 50 könyvkötő, 13 grafikai munkás, 15 magánalkalmazott, nyolc expedíciós munkás és egy vasas. Az alakuló közgyűlést Dédes Gyula könyvkötő, a Grafikai Unió elnöke nyitotta meg, az MDP-t Ries István igazságügyminiszter, a Szaktanácsot Piros László képviselte. Több külföldi testvérszervezet is megjelent: a szovjet küldöttséget Julja Béljajeva, a Szovjet Nyomdaipari Szakszervezet elnöke vezette. A felszólalásokból és beszámolókból nem tűnt ki, hogy a szakszervezeti mozgalomban még 1948 második felében is folytatódott az útkeresés. Sőt, már jelentkeztek azok a helytelen elképzelések is, amelyek a szakszervezeti kérdést pusztán a termelés és a szociálpolitika kérdésére kívánták leszűkíteni. Ahhoz, hogy a nézetek a későbbiek során teljesen fölülkerekedjenek, hozzájárult az a körülmény is, hogy a szakszervezeti mozgalom elvi problémáinak kidolgozására életre hívott bizottság a XVII. kongresszus után már nem a !nagy nyilvánosság előtt folytatta tevékenységét, és így a szocializmus építésének megindulásakor olyan lényeges elvi kérdéseket, mint például a .szakszervezetek és az új államhatalom, a szakszervezetek és a marxista-leninista párt viszonya, teljes egészükben nem tisztázta. Az újabb szakirodalom szerint is az új igényeknek jobban megfelelő forma bevezetése során nem \minden esetbeo Q áártak el a kellő körültekintéssel, ami újabb ellentmondásokhoz vezetett. A "grafikai munkások" életében végbement fordulat dekla-
