Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
elhatározását, hogy 1947. márc. 28-án megtagadták a lap további előállítását. A központi vezetőség megállapítja, hogy a Holnap megjelenése pillanatától ismételten és ismételten olyan cikkeket közölt, amelyek a szervezett munkásság, a munkáspártok, továbbmenően a demokratikus rendszer ellen irányultak. Helyesléssel veszi tudomásul a K.V. a személyzet elhatározását azért, mert abban a demokrácia védelmének szolgálását látja... A szervezett nyomdászok tisztában vannak a sajtószabadság nagy eszményének jelentőségével, annak érdekében nem egyszer súlyos áldozatot és kockázatot vállaltak, de viszont nem járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a sajtószabadság örve alatt olyan szándékok érvényesülhessenek szellemi vonalon a magyar közéletben, amelyeknek következménye csak az lehet, hogy országunk újból visszasüllyed a régi átkos rendszerbe. Sulyok Dezső parlamenti felszólalása olyan megállapításokat is tartalmazott, amelyek nem csak a lapját előállító személyzetet érintik, hanem az ország minden nyomdai munkását, ezen túl pedig a magyar szervezett munkások milliós tömegét. Mindezek alapján a Központi Vezetőség az ügyet magáévá teszi és mindaddig nem járul hozzá a Holnap előállításához, amíg Sulyok Dezső és a Szabadság Párt nem igazítja helyre a szakszervezetekkel és a szervezett munkásokkal kapcsolatban tett valótlan megállapításait. Ezen továbbmenően pedig követeli, hogy nyújtsanak garanciát arra, hogy a jövőben tartózkodni fognak attól, hogy a lapjuknál dolgozó nyomdai munkásokat olyan cikkek és közvélemények megjelentetésére kényszerítsék, amelyeknek irányzata nem egyeztethető össze az öntudatos szervezett nyomdáin /munkásság önérzetével, demokratikus felfogásával és lelkiismeretével."' 07 Április 11-én a Szaktanács ülésén is foglalkoztak a Holnap szerkesztősége és a nyomdászok között kialakult nézetkülönbséggel. Kossá István ismertetésében kitért arra, hogy a Holnap fennállása óta támadta a demokrácia minden intézményét, és Sulyok Dezső ominózus hódmezővásárhelyi beszédét azért tartja rendkívül veszélyesnek, mert azzal "szolgálatba tudja állítani a szellemi lumpenproletáriátust". örvendetes tényként szögezte le a főtitkár, hogy a nyomdászoknál "nem felső utasításra történt a leállás", s Apró Antal 7 bozzáfűzte, hogy "a parasztság örül, hogy a Holnap nem jelenik meg". /y7 A nyomdászok e nagyjelentőségű politikai harcát az Újságíró Szövetség, a Postások és a Hírlapterjesztők Szakszervezete is támogatta, s az utóbbi kettő vezetősége kijelentette, hogy a lap kiszedése esetén ők megtagadnák annak terjesztését. A Budapesti Hírlapszedő Kör - amelynek tagjait a sajtószabadság ilyen, forradalmi időkre jellemző értelmezése nemcsak elvi síkon, hanem heti keresetükben is érzékenyen érintette - hasonló szellemben fejtette ki álláspontját: "A Budapesti Hírlapszedők Köre 1947. ápr. 27-én tartott 63. évi rendes közgyűlése kimondta, hogy az új magyar fasizmus lélekmérgező hatását mindenkor megakadályozza. Azt a nagyszerű és lélekemelő elhatározást, amelye hírlapszedő kollégáink a "Holnap" kiszedésének megtagadásával végrehajtottak, lelkiismereti szabadságuk megvédése érdekében egyrészt an raásrészt a nemes értelemben vett sajtószabadság védelmében tették. " 8U7 A Magyar Szabadság Párt aktivitását nagyban fékezte a nyomdászság egységes fellépése. A koalíció válságos szakaszában az egyértelműen jobboldali sajtó időleges kikapcsolása a politikai életből, figyelmeztetés volt a jobboldal számára. A Holnap szerkesztősége és a Szabadság Párt vezetői éppen
