Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
A nyomdaipar munkásságát közelebbről érintette, hogy a papírgyári és a papírfeldolgozó munkások is szervezkedni kezdtek: egy részüknek a vegyipari munkások szakszervezetén belül alakult meg á szervezetük. A Magyar Vegyi Munkások Szövetsége már február 11-én létrehozta az új intéző bizottságát, s elnöke, Harustyák József március elején kezdte meg a papír- és lógyapotgyárak munkásainak szervezését. A papírfeldolgozó munkások szervezkedése folytán a könyvkötő szervezet taglétszáma is közel 50 százalékkal növekedett. Március 3-án alakult meg a sajtó dolgozóinak szervezete, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ). A szövetség augusztusban kezdte el megtisztítani sorait azoktól, akik a régi rendet kiszolgálták, vagy kompromittálódtak. Hasonló tisztogatást hajtott végre a nyomdai munkások szervezete is. Az intézőbizottság szept. 10-i és 24-i ülése után Öt főt zártak ki a szakszervezetből múltbeli magatartásuk miatt. Vargha Tihamér ügyében népbírósági vizsgálat is folyt, három szaktársat, Klein Ferencet, Heinemann Tamást és Ricsi Károlynét pedig öt évre tiltották el a szakszervezeti tisztségek viselésétől. A szociáldemokrata párt kibővített májusi választmányán többen kétségbe vonták az SZDP szakszervezeti politikájának helyességét. A szakszervezeti munka irányítását kezdetben a párt titkársága, 1945. febr. 10-től pedig az újonnan felállított és Gallai Lajos, a párt betűszedőből lett kádere által vezetett üzemszervezési osztály végezte. A tömegek megtartásában nagy segítséget jelentettek a párt évtizedes üzemi kapcsolatai és a kerületi titkárságok, azonban e szervezeti előnyt nem tudták elég eredményesen kihasználni, főképp baloldali tagságuknak a kommunistákkal kialakult szoros együttműködése miatt. Brumiller László támadta az együttműködés eme formáit, és kifejtette, hogy lassan hiábavalónak kell tekinteni azt a küzdelmet, amelyet a háború utolsó éveiben folytatott a Szaktanács azért, hogy a szakszervezeteket szociáldemokrata jellegük megőrzésével mentsék át. A szakszervezeteket "most is meg kellett volna óvni", mert "a túlsúly áttolódott a másik oldalra" - jelentette ki a nyomdász vezető. Bán Antal, a szociáldemokrata baloldal prominens képviselője azonban rámutatott, hogy "nincs más út, mint-^az együttműködés. Más politikát csinálni Magyarországon katasztrófa volna". 1945 nyarától a szakszervezeti munka súlypontja a nyomdaiparban is az üzemekre tevődött át. Miután már az újjászervezés kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a szakszervezetek tevékenysége lényegesen megváltozott a felszabadulás előtti időszakhoz képest, a kommunista párt ennek megfelelően dolgozta ki taktikáját. Az MKP pünkösdi országos konferenciáján kihangsúlyozták, hogy a munkásság gazdasági harci szervezetei "országépítő erővé fejlődtek", s a szakszervezeti munkát - amelynek fontosságát kezdetben kissé alábecsülték - az "egész pártmunka döntő fontosságú kérdésévé" nyilvánították. Jelentős változást hozott a kommunista párt befolyásának kiterjesztése a nyomdaipari dolgozók szakszervezeteiben, de ez bizonyos szakmai félelemmel, sőt ellenérzéssel párosult. A könyvkötők, a grafikusok, de főleg a nyomdászok annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy csak a szakmai szervezetek képesek figyelembe venni a szűkebb érdekeket, a több évtizedes szerzett jogokat, mert a nagyobb keretekben ezek a speciális érdekek nem találnak méltánylásra. Következésképp arra az álláspontra helyezkedtek, hogy célszerűbb egyedül maradni egy kis szervezetben, sem mint elveszni egy nagyobb egységben. "A nagy hal megeszi a kisebb halat" gondolkodásmód nem pusztán ösztönös reagálás volt a megszokottól eltérő kezdeményezésekre, hiszen a
