Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

politikai hatalomban űr keletkezett, s a nagybirtokok, az ipari üzemek, a vállalatok, de nem utolsó sorban a közigazgatás rövid időre vezetés nélkül maradtak. Ebben a vákuumban - mint ezt Szekfű Gyula a Forradalom után című művében megállapította - a hatalomnak a dolgok logikája szerint az ipari munkásság, vidéken pedig a parasztság kezébe kellett esnie. Az egyik legjobban szervezett, s ugrásra kész erőt a szakszervezeti mozgalom képviselte. A mozgalom nagyarányú fejlődése - noha Magyarországon a szakszervezetek több mint fél évszázados, néhány szakmában pedig még régebbi múltra tekinthettek vissza - akkor indult meg. Jelentős befolyást szereztek maguknak az ország közéletében és képviselőik mind a nemzetgyűlésben-/mind a helyi hatalmi testületekben érvényesíteni tudták politikai súlyukat. Az új helyzetben a szakszervezeti mozgalom egységét megőrizte, érvényesítve a két munkáspárt kizárólagos vezetését. A mozgalom tagja lehetet minden demokratikus érzelmű dolgozó, pártkülönbség nélkül: a belépés viszont nem volt kötelező. Az új szakszervezeti mozgalom a dolgozók minden csoportját egyesítette. Régen inkább csak a főváros és néhány vidéki ipari központ munkássága, s az agrárproletáriátus egy része volt megszervezve, most a szervezkedés az egész országra kiterjedt, és a szakképzetlen munkások bevonásával megkezdődött az egyes munkásrétegek közti kiegyenlítődés. A nyomdászok majd száz százaléka szakszervezeti tag volt, de ez kivételes jelenségnek számított, hiszen a mozgalom térhódítása ellenére Ás 1945 végére az ipari munkásság mintegy negyede még nem volt szervezett. Budapesten, amikor a harcok a befejezéshez közeledtek, a régi nyomdász szakszervezeti aktivisták máris megjelentek a Gutenberg székházban, hogy hozzálássanak az új szervezet kialakításához. A pesti oldalt sújtó tüzérségi belövések miatt a székház pincéjében, petróleumlámpák és gyertyák fénye mellett üléseztek. Az 1945. febr. 10-én, tartott ülésen megválasztották 27 tagból álló ideiglenes vezetőségüket, melybe - többek közt - Baai Imre, Barabás László, Brumiller László,

1 '.„Buczella Árpád, Kirmayer Ferenc, Kerek Lajos, Külföldi Győző, Palkó Sándor, / Pavlovszky Ferenc, Schmidt Béla, Seress Imre, Vértes Jenő és Willert Andor került. Négy nappal később a Szaktanács ideiglenes vezetője, Kossá István is megjelent körükben és az Ideiglenes Intézőbizottság beiktatása után ismertette a két munkáspárt által 1945 januárjában kötött szakszervezeti megállapodást. Kossá megemlítette a két munkáspárt együttműködésének fontosságát, s azokat a feladatokat, amelyek a munkásság gazdasági érdekeinek kiépítése folytán a szakszervezetekre hárultak, majd "párhuzamot vont az ipari munkásságnak a letűnt rezsim alatt történt üldöztetéséről és az új, független demokratikus Magyarországon leendő szerepéről". Az Ideiglenes Intézőbizottság első ülését négy nappal később tartotta. A Gestapo által elhurcolt Gyürey Rudolf helyét - akinek sorsáról akkor még nem rendelkeztek hiteles információkkal - Brumiller László, a szakszervezet helyettes vezetője vette át, aki a megbízatást a kongresszusig vállalta, mert, mint kifejtette, ennek a kérdésnek a megoldása csakis a kongresszus "alkotmányos testületének" feladatkörébe tartozhatott. Erre az álláspontra helyezkedve vette át a Typographia ideiglenes szerkesztését is. Az intézőbizottság az ügyvezető titkár mellett elnököt is választott Schillinger Lajos személyében. Megalakult az ifjúsági csoport is, az elnöki tisztséget Mózes Tibor, a titkári funkciót Kerekes Pál látta el.