Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

IV/3. Közigazgatási Kodifikációs Osztály V. Terv- és Pénzügyi Főosztály V/l. Pénzügyi osztály V/2. Számviteli Osztály V/3. Beruházási és Technikai Osztály V/A. Végrehajtás-felügyeleti és Képviseleti Önálló Csoport V/5. Revizori önálló Csoport VI. Katonai Főosztály VI/1. Bírósági Osztály VI/2. Igazgatási Osztály VII. Tudományos és Tájékoztatási Főosztály VII/1. Tudományszervezési Osztály VII/2. Tájékoztatási és Jogpropaganda önálló Csoport VII/3. Minisztériumi Könyvtár VIII. Nemzetközi Jogi Kapcsolatok Főosztálya VIII/1. Nemzetközi Jogi Osztály VIII/2. Nemzetközi Kapcsolatok Csoportja VIII/3. KGST Jogi Csoport IX. Ügyvédi, Jogtanácsosi és Szakértői Főosztály IX/1. ügyvédi, Jogtanácsosi Osztály IX/2. Szakértői Csoport X. Számitástechnika-Alkalmazási Központ X/l. Jogi Információs Osztály X/2. Számítástechnikai Osztály B/ Bűntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága C/ Fenntartó Szolgálat Az Igazságügyminisztérium iratkezelése 1945-1950 között az Igazságügyminisztériumban - mint említettük - tovább élt az a majdnem egy évszázadra visszatekintő alapszámos-tételes irat kezelési rendszer

. Az alapszámos iktatásnál az egy ügyben keletkezett minden egyes irat külön iktatószámot kapott, melyek közül az ügyben elsőnek vagy az utolsónak keletkezett irat iktatószáma képezte az alapszámot (változatlan alapszámos, illetve előrehaladó alapszámos rendszer), amelyhez csatolták az ügyirat valamennyi iktatószámát. Az IM-ben a változatlan alapszámos rendszerben kezelték az iratokat. Központi iktatás és mutatózás folyt, az irattározásnál pedig nemcsak az egy ügynöz tartozó iratokat irattározták együtt, hanem az egy-egy nagyobb tárgykörhöz tartozó iratokat is, az ábécé nagybetűjével vagy a nagybetű és az utána következő kis betűk (Ta, Tae) kombinációjával jelölve az egyes tárgyi egységeket. A tárgycsoportok (tárgykörök) megjelölésére használt nagy, valamint kis betűk együtt irafEi'ri jelek néven ismeretesek. Az egyes járásbíróságokat, törvényszékeket és ügyészségeket gyakran az irattári jelek kiegészítését képező állandó sorszámmal jelölték. Annak jelzésére, hogy az egyes iratok melyik tárgyi csoportban, azaz melyik irattári jel alatt lettek irattározva, és milyen alapszám alatt, külön segédlet: az irattári jelkönyv szolgált. Az 1945-1950 közötti időszakból fennmaradt valamennyi központi iktatókönyv (61 kötet), mutatókönyv (65 kötet) és irattári jelkönyy (9 kötet). A debreceni iratokról pedig két külön segédleTi igy iktatókönyv és egy mutató-