Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
vizsgálta a többi minisztérium által összeállított tervezeteket. III. Börtönügyi és Házasságjogi Osztály . Intézte a börtönök szervezését, azok felett felügyelt, továbbá a házasságkötéssel kapcsolatos felmenté| sek megadását. Pest és Buda felszabadulása után a "debreceni" IgazságügymiI nisztérium budapesti hivatala is azonnal elkezdte működését a Markó utcai iigazságügyi palotában, az Igazságügyminisztérium két részlege 1945 áprilisában egyesült, amikor a kormány Debrecenből Budapestre költözött. A Budapesten kiépített Igazságügyminisztérium szervezete és funkciója 1945 és 1950 között nem mutat lényeges eltérést az 1945 előttihez képestT Lényeges funkcióbeli és szervezeti" változások csak a fordulat éve után következtek be, de két fő szakmai funkciója, a bíróságok felügyelete és irányítása (központi vagy legfelsőbb igazságügyi igazgatás!), valamint a törvényelőkészítés, mind az átmeneti , mind pedig a szocialista korszakban megmaradt. Ugyancsak megmaradtak a személyzeti és gazdasági jellegű funkcionális feladatok is. Az 1945-1950 közötti átmeneti időszakban az igazságügyi szervezetről és magáról a minisztériumról a következőket állapíthatjuk meg: '1. Az ügyészi szervezet 1949, illetve 1953-ig a végrehajtói, államigazgatási szervnek, az Igazságügyminisztériumnak közvetlen, centralisztikus irányítása alatt működött, de az ügyészségek kapcsolódtak szervezetileg az illetékes bíróságokhoz is. Azt is megjegyezzük, hogy az ügyészségek funkciója lényegesen szűkkörűbb volt, mint ma (csupán a vád képviselete!). Az ügyészség 1949, ill. 1953-ban vált önállóvá. 2. Az Igazságügyminisztérium hatást gyakorolt - ha nem is direkt módon - a bíróságok ítélkezésére , hiszen három osztálya - a bűntetőjogi, családjogi és magánjogi - egyedi ügyekben is igen jelentős véleményező tevékenységet folytatott, amit ma már a jogszabályalkotás, a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatásai és konkrét döntései pótolnak. 3. Más volt a maihoz képest az irányított bírói szervezet , hiszen az 1945-1950 közötti átmeneti időszakban egymás után szűntek meg a korábbi bíróságok (a Hatásköri Bíróság 1949-ben, a népbíróságok 1950-ben, az ítélőtáblák 1950-ben stb.). Megszűnt számos különbíróság is, amely nem tartozott az IM irányítása alá (a Főudvarnagyi Bíróság 1946-ban, a Közigazgatási és a Választási Bíróság 1949-ben stb.). 4. Az Igazságügyminisztérium feladata volt már ekkor a közjegyzői és ügyvédi hálózat felügyelete, mely funkcióját máig megtartotta. 5. Az Igazságügyminisztérium Börtönügyi Osztálya közvetlenül irányította a bűntetesvégrehajtást . Ez az ügykör 1952-ben rövid időre átkerült a BM-hez, de 1963-ban ismét az IM-hez kapcsolták, majd hamarosan létrehoztak egy külön központi szervet is, a Bűntetesvégrehajtás Országos Parancsnokságát, a közvetlen irányítására. 6. 1951-ig, - a tanácsi felügyelet alá kerülésig - közvetlenül irányította az IM a járásbíróság elnökén keresztül a telekkönyvi hatóságokat is. 7. Nem volt kiépülve a 60-as, 70-es évekhez viszonyítva a szakértői há lózat . (Mindössze az Igazságügyi Orvosi Tanács, az Igazságügyi Műszaki Ta^ nácsT az Igazságügyi Gazdasági Tanács, az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet, az Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, a bűnügyi muzeumok és az állandó szakértők segítették a bíráskodást.)
