Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

is. A begyűjtési rendszer helyébe lépett az élelmiszeripari nyersanyagagok biztosításának sajátos rendszere, a felvásárlás, melynek szervezése az Élelmiszeripari Minisztérium feladata lett. A felvásárlással bővült feladatkört azonban a minisztérium elnevezése már nem foglalta magában, így az 1957. évi 7. sz. tvr. a minisztérium nevét 1957. jan. 1-ével Élelmezésügyi Minisztériumra változtatta. III. Az Élelmiszeripari Minisztérium levéltári anyagáról Az Élelmiszeripari Minisztérium iratanyagának zöme 1971-ben került levéltári őrizetbe az Élelmezésügyi Minisztériumból. Kivételt képez a miniszteri állag, amelyet csak 1982-ben adtak át, valamint az Állatforgalmi Igazgatóság anyaga, mely 1983-ban került be az Állatforgalmi és Húsipari Tröszttől. A levéltári feldolgozó munka során először az egyes állagok szétválasztását hajtottuk végre az akkor ismert szervezeti felépítés alapján, majd az állagok kialakítása után némi kiegészítő selejtezés is történt (ugyanis az iratanyagot az átadó már egyszer selejtezte). A selejtezést követően került sor a rendező munkára. Ennek alapja - a minisztérium decentralizált iratkezelési rendszerét követően - az eredeti iktatási rend volt. Tárgyi-tematikai rendezést csak ott végeztünk, ahol az eredeti iktatási rend nem volt helyreállítható. Az elvi főosztályok, az általános igazgatóságok és az iparigazgatóságok egy-egy közös kezelőirodán iktatták irataikat; de egyes osztályok (iparigazgatóságok) kivételképpen önálló ügykezeléssel rendelkez,tek. Az első esetre példák a XIX-K-6-d,e,i állagok; míg az u!tóbbira gyakorlatilag az összes többi állag. Az eredetileg kialakított rendet tehát ezekben az esetekben, a kutathatóság szempontját |szem előtt tartva, nem volt célszerű' megbontani. Hozzáteszem, hogy az iratanyag jelenlegi rendezettségi szintjét - középszint - figylembe véve, nem is indokolt a szétbontás. A közös ügykezelésű iratoknál a segédkönyvek segítenek a kutatónak a megfelelő dokumentumok kikeresésében. A rendezés során kialakított állagok sorrendje lényegében követte a minisztérium szervezeti felépítését: elvi főosztályok, általános igazgatóságok és iparigazgatóságok. Szükséges azonban itt felhívni a figyelmet arra, hogy bár a minisztérium szervezetileg három nagy csoportra tagolódott: elvi főosztályok - általános igazgatóságok - iparigazgaóságok, azonban iratkezelés és irattározás ezt az elvet nem követte. így alakult ki az a rend, hogy az ún. elvi főosztályi iratanyagok között találjuk meg a bevezető korábbi fejezetében felsorolt elvi főosztályok és általános igazgatóságok iratait, mivel közös volt az ügykezelésük. Kivétel ez alól a XIX-K-6-h Értékesítési Igazgatóság iratanyaga, amely önálló állagot képez. A minisztérium iratanyagának körülbelül 2/3-át az iparigazgatóságok iratai alkotják, ami megfelel a főhatóság jellegének. Eltekintve a "c" (TÜK) állagtól, mely igen fontos, az élelmiszeripar 1952-1956 közötti történetére kutató számára ezek az iratok a legértékesebbek. Természetesen ajánlott párhuzamosan más fondók kutatása is (pl. Begyűjtési Minisztérium, Élelmezési Minisztérium, Élelmezésügyi Minisztérium, Könnyűipari Minisztérium). A minisztérium elvi főosztályait és általános igazgatóságait tekintve az iratanyag egésznek mondható. Nem találhatók meg a levéltárban, megsemmisültek vagy egyes tröszti, illetve volt tröszti irattárakban lappanganak - a Tejipari Igazgatóság (1952-1956), a Hűtőipari Igazgatóság (1952-1954), a Malomipari Igazgatóság (1952. évi), a Gépgyártó és Javító Igazgatóság (1953-1966), a Gyárexport Iroda (1953-1956), a Boripari I\