Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
I. Levéltári kérdések
Vámbéri Rusztem (1872-1948) iratai , 9 doboz. A közismert tudós, az 19461948 közötti washingtoni követ anyaga részben kriminológiai témájú, részben a magyar külpolitikával, az amerikai-magyar viszonnyal, illetve az amerikai magyar emigrációval foglalkozik. Vígh Albert (?) iratai , 1 dosszié. Hozzávetőlegesen 1917-ben kelt, német nyelvű tanulmány a magyarországi hadirokkant ügyről. A fenti listából talán kitűnik, hogy a Hoover Intézet Levéltárában őrzött magyar gyűjtemény érdekes adalékokat tartogat a hazai történészek számára, és jól kiegészítheti az egyéb forrásokból származó információkat. Kertész István irataival két ok miatt kívánok külön foglalkozni. Egyrészt, mert ez a magyar gyűjtemény legnagyobb volumenű együttese, terjedelme 133 doboz, másrészt mert az anyag a közelmúltban került a Hoover Intézetbe, s így én lehettem az első, aki átnézte. Kertész István 1904. ápr. 8-án, Putnokon született, 1922-ben Rimaszombaton érettségizett, 1926-ban szerzett jogi doktorátust, majd 1926-1928-ban Párizsban, Hágában, 1935-1936-ban az amerikai Yale egyetemen, ezt követően Oxfordban és Genfben tanult, illetve képezte magát. Törvényszéki bíróként 1940-től tagja volt a Magyar Külügyi Társaságnak, 1942-ben a bukaresti magyar követség titkáraként, 1943-tól a Külügyminisztérium politikai osztályának, formálisan a Vegyes Döntómegbízottak mellett működő Kormánymegbízottak Hivatalának beosztottjaként a dél-erdélyi magyarság sérelmeivel foglalkozott. Még 1943-ban a Külügyminisztérium politikai osztályának békeelőkészítő referense lett, s itt maradt 1944. márc. 19-ig. Az egykori békeelőkészítő munkálatokra egy 1970-ben, New Yorkban tartott előadása során így emlékezett vissza : "Amikor a béketárgyalásokra való rendszeres felkészülés megindult 1943 tavaszán a Külügyminisztérium politikai osztályán, a munkálatok az angol-amerikai győzelem feltételezése jegyében folytak és egyben az ország demokratikus átszervezésének előkészítését is felölelték. Egyidejűleg az angol és amerikai kormányok megbízottaival is folytak tárgyalások, főleg Törökországban, Svájcban, Svédországban és Portugáliában, abban a hitben, hogy a nyugati hatalmak csapatai a Balkánon is partra fognak szállni. A Teleki Pál Tudományos Intézeten és a Statisztikai Hivatalon kívül 25-30 szakember kapott megbízatást különféle kérdések feldolgozására ... A memorandumok nagyrésze elkészült 1943 végén, amikor azokból egy példányt a svájci magyar követségen helyeztünk letétbe. Egy másik, nem teljes sorozatot Budán ástunk el már a német megszállás alatt." A háború utáni békeelőkészítő munkálatok irányításával, 1945 május végén Kertész Istvánt bízta meg a külügyminiszter, és 1945-1946-ban ő lett a Békeelókészítő Osztály vezetője. Az Új Magyar Központi Levéltárban őrzött iratok tanúsága szerint fontos szerepe volt a béketárgyalások előkészítésében, sőt az anyag azt is egyértelművé teszi, hogy az 1943-ban folyt előmunkálatok nélkül nem készülhettek volna el - a kutatók által előszeretettel használt - 1945-1946-ban kelt összefoglaló tanulmányok. Kertész Istvánt 1947-ben Magyarország olaszországi követévé nevezték ki. 1947 júniusában még olyan sajtóhírek jelentek meg, miszerint - Szegfű Gyula mellett - Kertész Is/tván is szerepelne külügyminiszter-jelöltként. Valójában azonban - miként arról 1947. jún. 8-i "Szigorúan bizalmas" telexe tanúskodik, ekkor már gyakorlatilag lemondott posztjáról, bár formálisan még^csak betegszabadságot kért. Hivatalos lemondása 1947. szept. 24-én kelt. 67
