Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

I. Levéltári kérdések

nátus, szenátusi bizottságok által készített, illetve megrendelt tanulmány itt hozzáférhető. A központi kormányzat dokumentumainak azonban jobb és teljesebb gyűjteménye található néhány lépésnyire a Hoover Intézettől, a Stanford Egyetem legnagyobb könyvtára e célra létesített külön gyűjteményében. A Hoover könyvtár - eltérően az Amerikában általános gyakorlattól - nem szabadpolcos, de helyben olvasásnál lényegében teljesen nyilvános, a Stanford Egyetem tanárai, kutatói és vendégei számára pedig a kölcsönzés is biztosított. A levéltári gyűjtemények (a magyar fondnak, illetve állagnak megfelelő egységek) száma 3800 körül van, és úgy tudják, ez több, mint 32 millió darabot jelent. Nem áll egyedül az Egyesült Államok azzal a gyakorlatával, hogy nálunk múzeumi tárgynak tartott anyagokat is gyűjtenek a levéltárban, így a Hoover Intézet Archívuma is őriz fényképeket, nevesebb személyekhez kötődő festményeket és - egyebek közt - plakátokat is. Az itt található 68 ezer darabos, háborús és forradalmi témájú plakátgyűjtemény világhírű. A szorosabban vett levéltári anyagok közt említést érdemel, hogy a Szovjetunión kívül itt van (részben másolatok őrzése révén) az egyik legnagyobb Oroszországra, Szovjetunióra vonatkozó gyűjtemény. E témában a gyűjtőkör 1880-nal kezdődik, de jóval régebbi iratokat is őriznek. Sok egyéb érdekesség mellett megtalálható itt az Okrana, a cári titkosrendőrség fotóanyaga, 450 ügynökének több, mint 40 ezer jelentése, a forradalom legtöbb vezetőjének rendőrségi dossziéja, valamint levelek és iratok, például a következő személyektől, illetve személyekről: Bakunyin, Hercen, Lavrov, Plehanov, Trockij, Martov, Csernov. Itt őrzik olyan emigránsok iratait, mint Szolzsenyicin, Ivan Bunyin, az Amerikában igen népszerű Vlagyimir Nabokov, az októberi forradalom előtti kormányfő Alexander Kerenszkij, a filozófus Nyikolaj Bergyajev stb. A lengyel gyűjteményben - többek között - megtalálhatóak Jan Panderewski, az 1919 utáni lengyel államfő, Stanislaw Mikolajczyk, a háború alatti londoni kormány miniszterelnöke, Wladislaw Anders, a Szovjetunióban alakult Lengyel Hadsereg vezetője és sok más kiemelkedő szerepet játszó személy iratai. Hasonlóan jelentős a Csehszlovákiára és Romániára vonatkozó iratanyag is. Döntően persze itt is a két háború közötti és a háború utáni 3-4 éves periódus fontos szereplőinek emigrálása révén gyarapodott a gyűjtemény. Csak példának, közel sem a teljesség igényével, álljon itt néhány fondképző neve: Csehszlovákia: Stafan Osusky (1918-1940 közt követ az Egyesült Államokban), Josef Lettrich (a Szlovák Nemzeti Szövetség, illetve a Szlovák Demokrata Párt 1945-1948 közötti elnöke) stb.; Románia: Ion George Duca (1922-1926 közötti külügyminiszter, előtte oktatási, illetve mezőgazdasági miniszter, majd belügyminiszter, 1933. évi miniszterelnök), Constantin Visoianu (1945-1946. évi külügyminiszter), Nicolas Titulescu (1920-1922 közötti pénzügy-, 1927-1928, illetve 1932-1936 közötti külügyminiszter) stb. Eléggé gazdagnak tűnik a két háború közti Jugoszláviára vonatkozó levéltári anyag is. Mielőtt rátérnék a magyar anyagok felsorolására, érdemes valamivel részletesebben szólni az amerikai gyűjteményről, mivel ez a legnagyobb és nem egy helyen magyar kutatókat is érdeklő részei is vannak. Az amerikai gyűjteményben Herbert Hoover elnöki és későbbi hivatalos tevékenységének iratait, Raymond Moley-nak, a Newsweek kiadójának dokumentumait, aki döntő