Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

I. Levéltári kérdések

számítva - hosszabb folyamat, s csak hosszabb-rövidebb idő elteltével, bizonyos távlatból lehetséges. 2/ Részben a korunkra jellemző tömeges aktatermelés, részben az iratkezelési gyakorlat tarkasága és lazasága, részben pedig az említett nagy ütemű iratátvételek miatt kevés az olyan állag, amely megfelelően selejtezett és darabszintig véglegesen rendezett, illetve darabszintig rendezhető a mikrofilmezésre való előkészítés során. 3/ Sok esetben egészülnek ki újabb- és újabb irategyüttesekkel a korábban már lezártnak hitt és esetleg "véglegesen rendezett" állagok. Ez természetesen szintén elbizonytalanít bennünket a mikforilmezésre történő kijelölés során, hiszen ilyen esetben a reponálás, esetleg újrarendezés révén lényegesen megváltozik az eredeti iratanyag rendje, és így lehetetlenség eleget tenni annak a követelménynek, hogy a mikrofilm és az eredeti iratanyag teljes egészében megfeleljen egymásnak. 4/ Végül a modernkori iratok egy részénél az iratanyag eredeti irattári rendjét vagy nem lehet rekonstruálni, vagy nem is volt soha olyan irattári rendje, amit érdemes lenne helyreállítani. Ilyen esetben marad a tematikus rendezés, amelynek során azonban csak a tétel-szintű egységek kialakítása történt meg, és a selejtezést is csak tételszinten végezték el. Itt tehát mind az egyes iratok szintjéig lemenő rend kialakítása, mind az értéktelen, duplum, feleslegesen tükröződő stb. iratok kiszűrése nagy munkaráfordítást igényel, ami csak a mikrofilmezésre való előkészítéstől elkülönítve - azt megelőzően - végezhető el. Mindez természetesen nem lehet ok a mikrofilmezés elodázására, illetve az anyag előírásszerű előkészítésének mellőzésére, de magyarázatot ad arra, hogy voltak időszakok, amikor feszültségek keletkeztek az előkészítésben, és a gyűjteményi osztályok alig tudták folyamatosan ellátni a műhelyt felvételezendő iratanyaggal. Ez a feszültség azonban folyamatosan csökkent, és 1988 elején csaknem egy évnyi "tartalékkal", azaz mikrofilmezésre előkészített iratanyaggal rendelkezünk. x Az egyes állagok mikrofilmezésre való kijelölése során sokféle szempont játszott közre azon túl, hogy természetesen mindegyik vitathatatlan történeti értéket képvisel. A Népbíróságok Országos Tanácsa és a Népfőügyészség iratai például túlnyomórészt rossz minőségű papírra gyenge indigóval készültek. Reális a veszély, hogy az iratanyag viszonylag rövid idő alatt olvashatatlanná, használhatatlanná válik. Ugyancsak vitathatatlan, hogy az Iparügyi Minisztérium 1945-1949 közötti, mintegy 50 fm-nyi iratanyagát is filmre kell venni, mivel e fond túlnyomó része elpusztult 1956-ban az Országos Levéltárban. Ami megmaradt, egy része ugyancsak másodlagos forrásértékű. Miután azonban további iratok előkerülésére nincs esély, így minden megmaradt darab felértékelődik.