Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

I. Levéltári kérdések

BORECZKY BEATRIX: A MAGYAR ÁLLAM SZERVEI 1944-1950. CÍMŰ LEXIKON KÉSZÍTÉSÉNEK TAPASZTALATAI A levéltáros feladata nem merül ki az iratanyag őrzésében, legyen bármilyen gondos is, hanem fontos célja az iratokban szunnyadó információk hozzáférhetővé tétele a kutatás számára. Hogy a tájékozódást a levéltáros segíteni tudja, magának is tisztában kell lennie azzal, hogy a levéltárban őrzött irategyüttesek, fondók közül melyikben keressen egy adott információt. Ehhez pedig ismerni kell a szóbanforgó korszak intézményrendszerét, az abban működő, a majdani levéltári fondókat létrehozó szervek alá- és fölérendeltségi viszonyait, feladatukat, belső felépítésüket, a korszak történetében játszott szerepüket. Ezért foglalnak el központi helyet a levéltár munkájában az egy-egy szerv történetére vonatkozó kutatások. A magyar levéltárügy történetében már az ötvenes évek elején felmerült egy, az 1945 utáni időszakot feldolgozó szervtörténeti lexikon összeállításának gondolata, de az akkori kezdetleges próbálkozás eredménytelen maradt. Az Új Magyar Központi Levéltárban a megalakulástól kezdve találkozunk ilyen irányú törekvésekkel. Az intézményt, mint az 1945 után keletkezett iratanyag gyűjtésével és őrzésével megbízott levéltárat, a probléma abból a szempontból is érdekelte, hogy az ilyen jellegű, a szervek történetét feltáró kutatás a megszűnt szervek iratanyagának felderítéséhez is segítséget nyújt. Különösen lényeges a kérdés az 1945 és 1950 közötti időszak vonatkozásában, amikor a különböző szervek igen sűrűn szűntek meg, szerveződtek át, alakultak újjá, új szervek egész sora jelent meg, a jogelődök s jogutódok léte pedig homályban maradt. így a levéltáros olykor ugyan sejthette, de ritkán tudhatta, hogy az iratanyag mely levéltár őrizetébe került, hol lappanghat. Az 1970-es évek közepén - Szinkovich Márta elképzelései alapján és koordinációjával - újból megindult a megszűnt szervek felkutatását célzó munkálat. Ekkor valamennyi működő szerv és jogelődje történetének feltárására törekedtek, nem téve különbséget igazgatási és vállalati jelleg között. Az adatgyűjtés a közlönyökben, elsősorban a Magyar Közlönyben közzétett forrásanyagra támaszkodott, a vállalati szervek kutatásának bázisát pedig - a közlönyökön kívül - elsősorban a PM Bevételi Igazgatóságán 1950-től folyamatosan vezetett törzslapok képezték volna. A munka pár évre elakadt, majd Erdmann Gyula kezdeményezésére folytatódott. A már elkészült adatlapok alapján a levéltár referenseinek egy része folytatta a Magyar Közlöny és a tárcaközlönyök szervtörténeti szempontú cédulázását. Az eredeti koncepció azonban már ekkor úgy módosult, hogy a kutatás körét az Új Magyar Központi Levéltár gyűjtőkörébe tartozó szervekre szűkítettük. Ezt követően vettem át a munka szervezését és az adatlapok gyűjtését. Meg kell állapítani, hogy az összeállt gyűjtemény így is hasznosnak bizonyult. Munkatársaink, és nem egyszer más levéltárak kutatói is jól tudták használni szervtörténeti munkájukhoz. 1981-ben - Verő Gábor főigazgató felkérésére - Vörös Károly kapcsolódott be szakértőként a kutatásba, és ekkor alakítottuk ki a végleges koncepciót. Szűkítettük a témát abból a szempontból, hogy csak az igazgatási szer-