Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
szabadpiacon a mezőgazdasági termeivények csekély hányada értékesült csupán, szemben a jelentős mennyiségű természetbeni adóval, dézsmákkal, illetve alacsony áron elszámolt beszolgáltatott, illetve központi készletre felvásárolt termékekkel. Ha mindezekhez hozzáteszszük, hogy a bázisadatul szolgáló 1938-39-es árak is már tekintélyes agrárollót - 1929-hez képest 16%-ost - tartalmaztak, akkor bizonyos, hogy se 1947 nyarán, se 1948-ban valójában nem volt szó ipari ollóról. A Közellátási Hivatal mértéktartó elemzése 1948 májusában is 3,5%-os agrárollót mutatott ki. 215 A stabilizációs pénzügyi rendszer keretében kiépített adórendszer erősen terhelte a lakosság minden rétegét. Az államháztartási egyensúlyt újjáépítés és erőteljes iparosítás mellett csak fokozott adóbevételekkel lehetett elérni. Az 1946 augusztusa és 1947 májusa között a tervezett 944 millió forint helyett 1372 millió volt az adóbevétel, azaz az éves előirányzatot 10 hónap alatt 45%-kal teljesítették túl. Az 1946-47-es költségvetés a tervezett deficit helyett 175 milliós plusszal zárult, amiben nagy szerepe volt a háború előttit meghaladó egyenes- és forgalmi adóknak (1946-47-ben az 1 főre eső egyenes adó 28, a forgalmi adó 75%-kal haladta meg az 1938-as szintet. 1947 és 48 folyamán az állami költségvetés különféle adóbevételei megtöbbszöröződtek; vö. 18. Melléklet). A forgalmi adók idézett növelését kötött árak mellett valósították meg s így azok terhének jó részét a tőke, a profit viselte. A mezőgazdaságot terhelő földadó az összes egyenes adó 10%-a volt (1946. augusztus 1947. május közt) összegszerűen. Ténylegesen ez sokkal nagyobb terhet jelentett, mivel a felszabadulás óta a paraszt természetben adózott s a természetben beadott terményekért az állami, alacsony beszolgáltatási árat számolták el. Szabadpiaci értékesítés esetén ugyanazért a terménymennyiségért három-négyszeres árat kapott volna a termelő: így vált a természetbeni adó, az ugyancsak természetben fizetett (20%-os) őrlési vámmal együtt igen súlyos, szinte bénító teherré. 9. A BESZOLGÁLTATÁS EREDMÉNYEI 1946/47 A földadót még közvetlenül a stabilizáció előtt, de visszamenőleges hatállyal, 1946. január i-vel megnégyszerezték: a kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoronája után 4 kg búzát kellett beszolgáltatni. Az adó fejében beadott búza beszámított ugyan a beszolgáltatásba, de az adó emelése egyértelműen azt jelentette, hogy az összbeszolgáltatáson belül jelentősen megnőtt az ellenszolgáltatás nélkül átadott termények aránya. Az adógabonát eleinte évi négy alkalommal lehetett beadni, 1947 elején azonban elrendelték - a központi készletek aratást követő mielőbbi biztosítása érdekében -, hogy egyszerre kell leróni augusztus 1 és 15-e között. 216 A földadó fizetése alól az újonnan földhözjuttatottak sem mentesültek. 217 A stabilizáció idején a kormányzat nem tekinthetett el az 1920. XXXVI. tc. alapján földosztásban részesültek még fennálló vételár tartozásainak behajtásától sem; ezt is búzában vagy azt helyettesítő terményben kellett tíz évi egyenlő részletekben kiegyenlíteni. 218 Az őrlési (hántolási, olajütési, darálási) dézsma 1945-46-ban 30, 1946-47-ben 20, majd 1947-48-ban 12% volt. Tehát, ha valaki saját termelői fejadagjaként 1946 végén 8 q búzát akart őröltetni, közel 2 q-át be kellett szolgáltatnia dézsmaként. Az MKP 1946 februárjában szorgalmazta a visszatérést a földadó pénzbeni fizetésére, 219 de végül is az állami bevételek növelése jegyében maradt a természetbeni adózás. 220 A természetbeni adó, beszolgáltatás, iparcikk-csereakció keretében történt beadás és a dézsma arányát az 1946-47. évi összes terménybegyűjtésben a következő táblázat mutatja:
