Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
népgazdasági szinten, mind üzemi vonatkozásban elért látványos eredmények súlyos ellentmondások közepette születtek meg. Ebből kifolyólag a hibák és ellentmondások az 50-es évek közepére egyre fokozottabban halmozódtak, és egyre erősebben kezdték fékezni a gazdasági építést, az előrehaladást. Népgazdasági szinten nagyfokú aránytalanságok alakultak ki egyrészt az ipar és a mezőgazdaság, másrészt a nehéz- és könnyűipar között. Az életszínvonal nemcsak hogy nem emelkedett, hanem még csökkent is, ami viszont a tömegek jogos elégedetlenségét váltotta ki. A hibák végül is olyan mennyiségben halmozódtak fel, hogy veszélybe sodorták az elért eredményeket, a szocializmus vívmányait. Természetesen a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárat sem hagyták érintetlenül az ország, a terület politikai és gazdasági ellentmondásai. Gyakran éles viták formájában tárgyalták a vállalat kommunistái, a pártonkívüliek az országos és helyi problémákat. Nagy visszhangot váltott ki az üzemben a helytelen gyakorlat, amely szerint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsítása érdekében felszólították az ún. kétlaki dolgozókat, hogy egy héten belül adják le földjüket, mert ellenkező esetben el lesznek bocsátva. A KGM Mezőgépipari Igazgatóságának értekezlete helytelenítette ezt az eljárást, mert az önkéntesség súlyos megszegését látta benne: „... ilyen brutálisan nem lehet a vidéki parasztságot a szocialista szektorba kényszeríteni." 30 Az 1956-os tragikus események az üzemben is mély nyomot hagytak. A gyár az 1956. IV. negyedévi tervét csak 38,3%-ra teljesítette, s október 26-tól november 7-ig egyáltalán nem termelt, majd ezután is oly vontatott mértékben, hogy november, december hóban az előző átlagos havi termelési értéknek mintegy tizedét érte el. 31 A gyár nem tartozott azok közé az üzemek közé, ahol súlyos atrocitások történtek, ennek ellenére mégis komoly károkat szenvedett: forintban kifejezve 1536E Ft-ot. Ennek túlnyomó többségét (1270 E Ft) az a többletpénzjuttatás tette ki, amelyet a munkástanács felelőtlenül, ellenérték nélkül fizetett ki. Veszteség érte a vállalatot olyan vonatkozásban is, hogy elmaradt az öntöde kúpolóberendezésére, a transzformátorház, erőátviteli berendezés céljára kapott 1069 E Ft-os beruházási összeg felhasználása. Persze ez a másfél milliós összeg nem tartalmazza azt a kárt, amely a laza munkafegyelem, az anyaghiány, az ellenforradalom politikai hatása miatt előállt termeléskiesésből következett be. Az üzem pártszervezete 1956 októberében felbomlott, a termelés irányítását magát egyidejűleg politikai szervnek tekintő 59 tagú munkástanács vette át. Ez a szerv november 2-án határozatot hozott, hogy a gyárban semmiféle pártszervezet nem működhet, és ezért az MDP helyi szervezetének helyiségét lefoglalta. Ez a zűrzavaros időszak nem sokáig tartott, mert a gyár kommunistái az ellenforradalom leverése után hamarosan létrehozták az MSZMP helyi szervezetét: a pártszervezet, Szikszai Lajossal az élen, 1956. december 11 -én alakult meg 12 fővel; fél év múlva a taglétszám elérte a 100 főt. A konszolidációt akadályozó munkástanács pedig egyre jobban elszigetelődött, majd 1957 júniusában saját elhatározásából feloszlott. Az üzemi konszolidáció igen gyorsan végbement, és kedvező légkör alakult ki a nyugodt, békés alkotó munkához. A vállalatvezetés által az ötéves terv utolsó évében elkészített perspektivikus gyárfejlesztési terv tartalmazta a korábban már életveszélyesnek nyilvánított öntöde nagyarányú korszerűsítését, különböző felújításokat, festőműhely, öntvényraktár, garázs létesítését, az ún. ütköző raktárak továbbfejlesztését, az anyagmozgatás gépesítését, irattár felállítását. A vasúti telepen elhelyezett gépek megóvására nagyméretű fészer felállítását tervezték, mert a szabad ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitett gépek rongálódása igen sok pótmunkát okozott. Terület- és pénzhiány következtében a gyárfejlesztési terv csak részben realizálódhatott. Feltűnően kevés kerettel rendelkezett a vezetés az 1956/58-as esztendőben. A vállalat beruházás és felújítás céljaira az ötvenes évek második felében az alábbi összegeket fordíthatta.
