Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

neti tanulmányokat nem készítenek, minimális a kapcsolatuk az országos történetírással. A nagyszámú levéltárostól az NSZK-ban csak azt várja a közvélemény, hogy az iratanyagot tartsa rendben, lássa el minél jobb segédletekkel, hogy azt a kutatók a lehető legkisebb munkával használhassák. Több európai országhoz hasonlóan az NSZK-ban is vannak átmeneti levéltárak. Köztük a legnagyobbakat - mint említettük - a Szövetségi Levéltár mellett szervezték. Ezek mentesítik a levéltárakat az adott területen az igazgatási, ügyviteli munkától, az iratkezelés felügyeletétől, és az őket fenntartó szervek ilyen irányú igényeit kielégítik.

17 A részletes segédletek és az udvarias kiszolgálás mellett igen kedvező a kutatók számára a jó technikai ellátottság. Az igényeknek megfelelően a szükséges iratokat bármelyik levéltárban lemásolhatják, az állami, városi, egyházi levéltárakban egyaránt mikrofilmeket rendelhetnek. Bár nincs egységes kutatási szabályzat, a 30 évnél régebbi iratok tanulmányozása nem ütközik nehézségbe sem belföldiek, sem külföldiek számára. A kutatási engedélyeket kisebb intézményekben a levéltárak igazgatói, nagyobbakban az azzal megbízott munkatársak megadhatják. A levéltári szervezet ismertetése során egyértelműen látszott a gyűjtemények, a munkafeltételek és a feladatok sokrétűsége. A nem állami levéltárak laza ellenőrzése miatt egy szakember sem tudná megmondani, hány ilyen intézmény működik az országban, még kevésbé, hogy mennyi anyagot őriznek. Az állami és nem állami levéltárak nagy számú kiadványát vagy kéziratos segédletét tanulmányozva azonban meglepő azonosságot tapasztalhatunk. Világosan látszik, hogy a levéltári feldolgozás azonos elvek alapján történt, a segédletek - fajtáiknak megfelelően - azonos mélységűek, mintha a levéltárak belső munkáját minden kis lépésben jogszabályok egységesítették volna. Az NSZK-ban azonban, mint említettük, még országos levéltári törvény kiadására sem került sor, még kevésbé részletes szabályozásra. A munka szakmai egységét elsősorban a levéltárosképzéssei biztosítják. Jelenleg két levéltáros iskola működik: Marburgban és Münchenben. A marburgi iskolát 1895-ben alapították, majd 1904-ben Berlinbe került. 1930-ban Levéltártudományi és Történettudományi Továbbképző Intézetté (Preussische Institut für Archivwissenschaft und geschichtswissenschaftliche Fortbildung) szervezték át, ahol felsőfokú levéltáros szakembereket képeztek. 1938-ban bevezették az emelt szintű (gehobene) képzést is, ami a felsőfoknál alacsonyabb ismereteket jelentett. 1945-ben az iskolában egy időre befejeződött a tanítás. 1946-ban a brit zónában, Münsterben kívántak levéltáros iskolát szervezni, azonban rövidesen olyan döntés született, hogy az iskolát újra Marburgban hozzák létre. Azért esett e városra a választás, mert itt viszonylag kevés volt a háborús kár, az oktatáshoz mindenféle anyag rendelkezésre állt, és volt megfelelő szellemi kapacitás is. 1950 óta az iskola vezetője a marburgi levéltár igazgatója, az igazgatótanács tagjai pedig az egyes tartományi levéltárigazgatóságok, a községi és egyházi levéltárak képviselői. A felsőfokú képzés előfeltétele történelemszakos egyetemi végzettség és államvizsga. A tanfolyamra jelentkezők 3 féléves kurzuson vesznek részt, ahol történeti segédtudományokat, levéltárelméletet, történeti földrajzot, igazgatás- és jogtörténetet, valamint levéltári technikai ismereteket tanulnak. A tanulmányi időszak közti szüneteket levéltári gyakorlattal kell eltölteni. A tanfolyamot vizsga zárja le, amelynek része német, francia, latin iratok elemzése is. A felsőfokú végzettséggel rendelkező levéltárosokat Archivassessor-nak nevezik. 1980 óta - a levéltáros egyesület javaslatára - lehetőség van arra, hogy a hallgatók középkori vagy újkori érdeklődésüknek megfelelően szakosodjanak, és a nem állami levéltárak munkatársai speciális képzésben részesüljenek. A tanfolyamot befejező vizsgát azóta levéltári államvizsgának nevezik. 1950-ben újjászervezték az emeltszintű képzést is, amelynek feltétele az érettségi vizsga.