Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

tók száma 2874-re emelkedett. Az érdeklődők - szinte időhatár nélkül - főként helytörténettel foglalkoznak, amit elősegít a levéltárak gazdag könyvállománya (260 ezer kötet) és a kiadványmunka is. Kiadványaik között különleges helyet kapnak az országleírások, amelyek az egyes kerületek községeinek, városainak múltját és jelenét mutatják be. E munkákat 1822-től egyes vezető hivatalnokok készítették, majd azok folyamatos vezetése 1964 óta a levéltárak feladata lett. A tartományi levéltárak munkatársai nagy gondot fordítanak a nem állami történeti iratanyagra is, amelyet egyik kiadványsorozatukban folyamatosan vesznek számba. Bajorország 143 ezer fm terjedelmű állami levéltári anyagát a müncheni főlevéltárban és a 8 területi levéltárban (Amberg, Bamberg, Landshut, München, Neuburg, Nürnberg, Würzburg, Coburg) őrzik. Az iratokhoz 647 ezer oklevél (legkorábbi 777-ből), 655 ezer térkép, 20 500 kép tartozik. A felügyeletet a tartomány Oktatás- és Művelődésügyi Minisztériuma az általános levéltárigazgatóságon keresztül gyakorolja. A müncheni főlevéltár 5 részlegre oszlik: I. régi iratok; II. újabb (bizalmas) iratok, III. családi és titkos levéltár, IV. hadilevéltár, V. hagyatékok és gyűjtemények. Az első szekcióban (kb. 18 ezer fm) megtaláljuk a 17-18. századi központi és területi igazgatás fondjait, a másodikban a 19-20. századi minisztériumi iratokat. A titkos levéltárban - a még később tárgyalandó - személyi hagyatékok mellett a kabinetiroda iratait őrzik. Igen fontos a hadilevéltár, amelynek anyaga a 30 éves háború végétől (1648) egészen az első világháborúig folyamatos, és a török háborúkra vonatkozó iratokat is tartalmaz. A nagy mennyiségű iratanyag rendezése proveniencia szerint történik, de a gyakori területi változások miatt az eredeti rend megbomlott. A használhatóságot korabeli bonyolult mutatórendszerek és újabban készült konkordanciajegyzékek biztosítják. A második világháború után a bajor területen szervezték először újjá a levéltárügyet, és a munka már 1946-ban megindult. 1971-ben szabályozták az iratok selejtezésének rendjét, figyelembe véve az iratkezelésben a levéltári szempontokat is. A müncheni főlevéltár számára a volt Hadügyminisztérium épületét alakították át, a többi városban pedig az utóbbi évtizedekben raktárépítések történtek. A levéltárosok létszáma 1982-ben 222 fő volt, az anyagot használó kutatóké pedig 4400-ra emelkedett. Az 1945 előtti anyag Bajorországban szabadon tanulmányozható, bár a kutatók elsősorban a legújabb kori témákkal foglalkoznak. Főbb kutatási területek: az egyes pártok története, technikatörténet, iskolatörténet. A munkát 285 ezer kötet könyv is segíti, amelyből 113 ezer a müncheni főlevéltárban található. Legrégebbi kiadványuk az 1876-ban indított Levéltári Szemle (Archivalische Zeitschrift), amely az NSZK egyik központi levéltári lapja. Feladata tudományos igényt kielégítő, nagyobb lélegzetű tanulmányok közlése, a szakmai kutatás előmozdítása. A levéltár egyéb kiadványainak jó része évtizedek óta e periodika mellékleteként jelenik meg. Fontos szerepet kapnak a kiadványok között a segédletek, a nem állami fondokról készült összesítők, valamint a helytörténeti kutatásokról készült beszámolók is. Hessen tartományi levéltárait Darmstadtban, Marburgban, Wiesbadenban létesítették. A gyűjtemények együttes terjedelme - a háborús károk miatt - csak 71 ezer fm irat, amit viszont 225 ezer oklevél, 315 ezer térkép tesz gazdagabbá. 1960-ban mindössze 55 munkatárs dolgozott a levéltárakban, 1982-re azonban számuk 122-re emelkedett. A könyvtári állomány 191 ezer kötetből áll, ami a nagyszámú kutató munkáját segíti. E kutatók elsősorban a háború utáni korszak, és az 1920-as, 1930-as évek politikai története iránt érdeklődnek. Publikációs tevékenységről 1955 óta beszélhetünk. Kezdetben kizárólag segédleteket adtak ki, majd 1975-ben a 3 levéltár „Közlemények a hesseni állami levéltárakból" (Mitteilungen aus den Hessischen Staatsarchiven) címen közös sorozatot indított. Ezen kívül rendszeresen