Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

2. táblázat 1982: 309,00 fm 1983: 374,10 fm 1984: 344,60 fm 1985. (VII. 30-ig): 144,64 fm Összesen: 1172,34 fm Az iratanyagoknak a vállalatok általi előkészítése, jegyzékelése, átadása igen különböző szinten történt meg. Többségében sikerült elérni, hogy a vállalatok az anyagot levéltári szabvány dobozokba rakva adják át. Jó néhány esetben a selejtezhető iratok gondos kiszűrése és lelkiismeretes rendezés után megbízható jegyzék kíséretében történt a beszállítás. Elvétve olyan is akadt, amihez a levéltárosnak szinte hozzá sem kellett nyúlni, s a levéltári jelzetek felragasztása után máris középszinten rendezettnek lehetett tekinteni az anyagot. De előfordult a fordítottja is. Néhány esetben a dobozolt, gondosan adjusztált iratokról kiderült, hogy a jegyzék jól hangzó megnevezései mögött igen vegyes értékű iratanyag rejlik. Sok esetben olyan tételek keveredtek a dobozokba, amelyek az irattári terv szerint 5-10 év után kiselejtezhetek. Még inkább áll ez ott, ahol az iratanyag dobozolását sem tudtuk elérni! Mert - nem nagy dicsőség ugyan, mégis érdemesnek tartom megemlíteni - nemcsak kötegelt-csomagolt állapotban vettünk át iratokat, de zsákokba ömlesztve, igen kevéssé használható jegyzék kíséretében is, ha úgy láttuk, hogy az iratanyag mentése ezt indokolja. Az átvett iratanyag nagyobbik felét időközben rendeztük is. A rendezés során kiszűrtük azokat a tételeket, amelyeket már a vállalatnál ki kellett volna selejtezni az irattári tervek alapján. így az UMKL tényleges gyarapodása 997,75 fm-re apadt, azaz kiselejteztünk összesen 174,63 fm-t, az általunk beszállított iratanyag mintegy 15%-át. Ez kétségtelenül iratátvételi munkánk árnyoldala, s arra figyelmeztet, hogy a beszállítandó iratokat már a vállalatnál alaposabban kontrollálni kell. A mérleg másik serpenyőjébe azok a fondok és fondrészek esnek, amelyek - megítélésünk szerint - érdemlegesen bővítik a magyar ipartörténet forrásbázisát. Gyűjtőkörünk alakulása érthetővé teszi, hogy az általunk átvett iratanyag jórészt néhány iparágra koncentrálódik. Levéltárunkban máris összefüggő iratanyag található a tatabányai, a dorogi, az oroszlányi és a nógrádi szénbányáknak az államosításokról (illetve 1950-től) 1970-ig terjedő tevékenységére, továbbá átvettük az 1967-1974 között működött Egyesült Magyar Szénbányák (17,6 fm), illetve az i974-i98o

s között működött Magyar Szénbányászati Tröszt (78,4 fm) teljes iratanyagát. Ugyancsak számottevően bővült a kőolajkitermelést és kőolajfeldolgozást végző vállalatok, illetve a bauxit-alumínium ipar levéltárban levő iratanyaga. Mintegy 10 fm-mel gyarapodott például egy olyan lezártnak hitt fond, mint az 1950-1954 között működött Magyar-Szovjet Olaj Rt (MASZOLAJ) iratanyaga.

6 De értékesek az egykori Szőnyi, Almásfüzitői és Lovászi Kőolajipari vállalatok 1948-1962 közötti, valamint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt 1957-1972 közötti iratai is. Szerényebb mértékben, de szintén gyarapodott a vaskohászat (ózdi Kohászati Üzemek), a gépgyártás (Magyar Gördülőcsapágy Művek), a műszeripar (LABOR Műszeripari Művek) stb. forrásanyaga. Az eredmények reális értékeléséhez ismerni kellene, hogy a többi levéltár hol tart az 1945 utáni vállalati iratanyagok átvételével. A megyei levéltárakkal 1981-ben folytatott megbeszélések során erről csak benyomásokat szerezhettünk. Mind ezek a tapasztalatok, mind az 5-6 évvel ezelőtti vagy még régebbi állapotokat tükröző fond- és állagjegyzékek azt bizonyítják, hogy csak a kezdeti lépéseket tették meg, hacsak azóta nem történt lényeges változás. Ehhez képest tehát eredményeink egyértelműen pozitívak. Ha másrészt az UMKL korábbi