Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
I. Levéltári kérdések
nagyon nehéz felmérni egy-egy irattárban a ténylegesen levéltárba adandó iratok mennyiségét (Lenin Kohászati Müvek, Mecseki Szénbányák stb.). Ezzel el is érkeztünk az irattárakhoz. Ezen a területen sokkal nagyobbak a különbségek: kiemelkedően jól felszerelt és jól működő irattárral (Tiszai Vegyi Kombinát, Dunai Vasmű, Borsodi Szénbányák, Fejér megyei Bauxitbányák) éppúgy találkozunk, mint kirívóan rossz, funkcióját, feladatát ellátni képtelen irattárral, Dorogi Szénbányák, Borsodi Vegyi Kombinát, Pécsi Hőerőmű stb.). Sőt míg a pozitív példaként említett vállalatok olyan 1500-2000 fm iratot befogadó, Dexion-Salgó polcokkal felszerelt, külön munkaszobával, sőt esetleg kutatószobával is ellátott irattárat létesítettek, amit egy-egy levéltárunk is megirigyelhetne, addig az ország egyik legnagyobb vállalata a VIDEOTON, mind a mai napig nem hozott létre központi irattárat, holott ezt már a Fejér megyei Levéltáron és rajtunk kívül az Ipari Minisztérium Igazgatási Osztálya is többször szorgalmazta. A vállalatoknál tett első ellenőrzés során a levéltárnak minden esetben egyik feladata volt az UMKL-nál rendszeresített szervnyilvántartó lap (valójában egy több lapból álló kérdőív!) kitöltése. Miután ennek egyik kérdése éppen a központi irattárban található iratok mennyiségére vonatkozik, természetszerűleg minden szervnél elvégeztük annak felmérését. Az adatlapok a kisebb vállalatoknál is minimum 250-400 fm iratot regisztráltak az 19451972 közötti időszakból, de nem egy esetben ennél lényegesen többet, 1000-1500 iratfolyőmétert is. Amikor azonban úgy tettük fel a kérdést, hogy mennyi ebből a történeti értékű irat, bizonytalanul bár (hiszen egy-egy ellenőrzés az ott lévő anyag tartalmi elemzésére nem adott lehetőséget), de meglehetősen pesszimistán nyilatkoztak a kollegák: 15-30 folyóméterben (néha még kisebb mennyiségben) jelölték meg a beszállítható iratok mennyiségét, s csak elvétve jeleztek 80-100 iratfolyómétert. Lényegében ezekkel az első ellenőrzésekkel egyidőben levélben is megkerestük a legfontosabbnak ítélt tíz vállalatot, hogy nyilatkozzanak a náluk lévő iratok mennyiségéről. Megkeresésünkre öt vállalat válaszolt. Adataikat érdemes minden különösebb kommentár nélkül idézni. Vállalat /. táblázat 1945-1972 közötti 1972 utáni iratok mennyisége Mecseki Szénbányák Borsodi Szénbányák Diósgyőri Gépgyár Ózdi Kohászati Üzemek „Labor" Műszeripari Művek 3585 fm 1378 fm 528 fm 435 fm 315 fm 3072 fm 1656 fm ? 959 fm 575 fm Az adatok értelmezéséhez tudni kell, hogy azok magukban foglalják az illető vállalat különböző szervezeti egységei operatív irattáraiban található iratokat is, s ennyivel pontosabb képet adnak, mint a szervnyilvántartó lapok. Ezzel együtt is mellbevágó azonban a Mecseki Szénbányák több mint 6600 iratfolyóméterre vonatkozó adata. De vajon mennyi ebből a történeti értékű? Természetes, hogy a következő évben esedékes ellenőrzésünkkor elsősorban ezt vizsgáltuk. Túlságosan messzire azonban nem jutottunk. Mert egyrészt ugyan megállapíthattuk (ha minden szervezeti egységhez nem is jutottunk el), hogy az adatközlés tényleges felmérésen alapul, másrészt azonban azt is regisztráltuk, hogy az Igazgatóság központi irattárában lévő mintegy 2500 ifm iratanyag meglehetősen rendezetlen állapotban van, s abban csak egy nagyarányú selejtezés és egy teljes körű átrendezés után lehet megállapítani a
