Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

III. Krónika

NAGY LAJOS (1926-1984) Az UMKL kollektívája - bár nem váratlanul, de mély megdöbbenéssel vette tudomásul a Módszertani Osztály mindössze 58 éves, de igen nagy tapasztalattal rendelkező kollégájának halálát, aki hosszas, türelmesen viselt betegség után vált meg mindnyájunktól. Olyan munkatársat vesztettünk el benne, aki nemcsak a levéltári területen töltött el hosszú éveket, hanem kiváló muzeológus, tanár és kutató is volt, a tudomány és művelődés képviselője. Dunapentelén született, középparaszti családból, de szülei az 1929-1933-as gazdasági válság idején tönkrementek, és így a család Pesterzsébetre költözött. Tanulmányait a fővárosban kezdte meg, 1944-ben érettségizett a Lónyay utcai református gimnáziumban. Ez év szeptemberében a Budapesti Pázmán Péter Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, de a háború miatt tanulmányai félbeszakadtak. A háború utolsó hónapjaiban légószolgálatba sorolták, majd rövid időre hadifogságba került. Hazatérve, 1945-től nem folytatta jogi stúdiumait, hanem a bölcsészkarra jelentkezett, ahol történelmet, magyar irodalomtörténetet és művészettörténetet tanult. 1948-ban már doktori szigorlatot tett. Egyetemista korában a NÉKOSZ-on keresztül bekapcsolódott a különféle intézmények tudományos munkájába. Gyakornoka volt az egyetem Településtörténeti Intézetének, részt vett a Szikra Könyvkiadó 1848-1849-es forradalomra és szabadságharcra vonatkozó adatgyűjtésében, a Történettudományi Intézet reformkori bibliográfiájának munkálataiban. 1949 júniustól 1952 januárig a Hadtörténelmi Levéltár munkatársa volt, de itt az intézet zaklatott légkörében nem tudott eredményesen dolgozni. 1952-től 2 évre a Székesfehérvári Állami Levéltárba került, ahol a szakmai teendők elvégzése mellett az iratanyagban szülőhelyére és annak távolabbi környékére vonatkozó helytörténeti kutatásokat végzett. Már ebben az időben megkezdte a Székesfehérvári Püspökség 1777-től folyamatos levéltári anyagának feldolgozását, amelyről - a Levéltári Leltárak 6. köteteként - 1958-ban jelent meg öszszefoglalója. 1954-ben először a mai Pest megyei Levéltár jogelődje, a Budapesti 2. számú Állami Levéltár munkatársa lett, majd rövidesen a Fővárosi Levéltárba (akkor Budapesti 1. számú Állami Levéltár) helyezték. Pest szabad királyi város levéltári anyagának referenseként módja volt megismerni a feudáliskori városok hivataltörténetét, levéltári anyagának rendszerét és forrásértékét is. Ismereteit tudományos munkája során számos 18-19. századra vonatkozó tanulmányban, és a „Budapest története" című reprezentatív kiadvány 1686-1848 közti fejezetében hasznosította. A Levéltári Alapleltárak sorozatkezdő köteteként - Nagy Istvánnal és Wellmann Imrével - összeállította a Fővárosi Levéltár feudális anyagának máig is használható segédletét. („Budapesti 1. számú Állami Levéltár. Buda sz. kir. főváros, Pest sz. kir. város, Óbuda mezőváros levéltárai. Budapest, 1959.") „Első levéltáros korszaka" végén úttörő tevékenységet fejtett ki a területi levéltárak első fondjegyzékeinek munkálataiban is. Tagja volt annak az