Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
III. Krónika
A polgári korszakban a feudális kori levéltár-típusok éltek tovább, de feltűntek, - bár nem a szükséges számban - a gazdasági-vállalati levéltárak is, míg 1922-ben létrehozták a M. Kir. Hadilevéltárat. Jelentősebb könyvtárak, múzeumok és tudományos intézmények is őrizhetnek - nem irattári eredetű - levéltári anyagot. A szocialista társadalmi rendszer a korábbi szétszórt és gondozatlan levéltárakat - a Levéltárak Országos Központjának a felügyelete alatt - 1950-ben egységes levél tárhálózattá alakította át és - a magán, valamint az egyházi levéltárak kivételével - államosította. Végül is a jelenlegi levéltárszervezetet általános és szaklevéltárak képezik, de lehet levéltári anyag egyéb szervek és magánszemélyek tulajdonában is. Központi, országos hatáskörű és illetékességű általános levéltárak az 1945 előtti iratokat őrző Magyar Országos Levéltár és a belőle 1970-ben kiváló, s az 1945 utáni iratokat gyűjtő, valamint a jelenkori iratkezelést felügyelő Új Magyar Központi Levéltár, helyi jellegű általános levéltárak pedig az 1968-tól tanácsi felügyelet alatt álló fővárosi és a megyei levéltárak. Az egyházi levéltárak, az MTA, a KSH, az OVH, a SZOT stb. levéltárait szaklevéltáraknak nevezzük. A szaklevéltárak sajátos típusát képezik a pártarchívumok is. Iratvédelmünk azonban ma már nemcsak a levéltárainkban elhelyezett történeti értékű iratanyagra terjed ki, hanem a mai iratképző szerveknél, az irattárakban lévő iratokra, s a hagyományos levéltári anyagon kívül más - emberi közléseket tartalmazó - anyagokra (magnetofonszalag, filmszalag, hanglemezek, fényképek, számítástechnikai adathordozók, stb.) is. MAGYAR LEVÉLTÁRAK, MAGYAR TÖRTÉNELEM A történelmi-társadalmi változások igen nagy mértékben befolyásolták a magyar levéltárügy fejlődését is. Erős központi hatalmak (Anjouk ideje, Mátyás kora) kedveztek a levéltárak fejlődésének. Buda 1541-es török kézre kerülése viszont nemcsak a királyi levéltárat semmisítette meg, de elpusztította az ország vármegyei, egyházi és magánlevéltárainak jelentős részét is, csupán a felvidéki, nyugat-dunántúli (Habsburg-uralom alatt lévő), valamint erdélyi középkori levéltárakat hagyva meg. A török kiűzése után - az ország egységének helyreállításával (Erdély kivételével) - lehetőség nyílt (pontosabban a magyar rendek kiharcolták) újból egy központi, rendi levéltár, az említett Archívum Regni felállítására. Ebbe szerették volna a rendek begyűjteni a különböző eredetű, országos jelentőségű iratanyagot (a hiteleshelyekről, Erdélyből, az Udvari Kamarától, stb.). Ezt a célt azonban az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc sem tudta megvalósítani. Csupán a kiegyezés folytán kialakult viszonyok tették lehetővé az 1870-es évek elején az Archívum Regni Országos Levéltárrá alakítását. Az I. és II. világháborúk elvesztése a felvidéki, erdélyi (a török által épen hagyott területek) és a délvidéki levéltárak elvesztését is jelentette. Ezért levéltárügyünk évtizedek óta törekszik arra, hogy elérje a szomszédos államokban fellelhető és egymás területére vonatkozó iratanyag mikrofilmezését, a filmmásolatoknak az Országos Levéltárban történő elhelyezését, a kutatók számára használhatóvá tételét. Látjuk, hogy a magyar levéltárügy alakulása mindig szerves részét képezte a társadalmitörténelmi fejlődésnek és a magyar történelem minden lényeges változását nagyon érzékenyen követte, az ún. „sorsfordulói" pedig igen súlyos hatást gyakoroltak rá. A levéltárak viszont is méret - és sokszor hatályos, főként jogbiztosító anyaguk révén - sok vonatkozásban hozzájárultak a magyar társadalmi-történelmi fejlődéshez. Társadalom és levéltárak e szerves kapcsolatát már a múltban is sokan felismerték, szükséges azonban, hogy a felismerésből gyümölcsözőbb következtetések és tettek fakadjanak.
