Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
szemben éppen a fenti 9550 vagonos hiányt mutatta. 152 Minden lehető eszközt munkába kellett vetni tehát a központi készletek gyarapítása érdekében. 1947 január elején a Közellátásügyi Minisztérium - a törpebirtokosok megsegítését összekötve esetleges készleteik megszerzésével - az 5 h alatti birtokok gazdáit mentesítette a beszolgáltatástól, amennyiben a hó végéig lerótták természetbeni földadó hátralékaikat. 153 7. A KÖZELLÁTÁSI VÁLSÁG; A „KENYÉRCSATA" A közellátásügyi miniszter bejelentette, hogy a válságos helyzetben a kormány kenyércsatát indít. A csata jegyében az előírásokat nem teljesítőkkel szemben szigorú bírságolást helyezett kilátásba, illetve ígérte a túlteljesítők jutalmazását. Egész életében - mondta Erőss János - az agrárnépesség érdekeiért küzdött, de a nemzet létérdeke forogván kockán, a legkeményebb eszközöktől sem riadhat vissza. 154 A csata első lépéseként a termelők az önellátói fejadagoknak megfelelő őrlési dézsmát egyszerre és azonnal kötelesek voltak beadni, függetlenül az őrlés tényleges időpontjától. Egyidejűleg megkezdődött a malmok, ill. cséplőgéptulajdonosok elszámoltatása, jogosan szerzett készleteik zárolása és igénybevétele (hatósági áron) ill. illegális készleteik elkobzása. 155 A kenyér-és lisztellátás központi vezetésére kormánybiztost neveztek ki. A Kenyérellátás Országos Kománybiztosa (Szabó Jilek Jenő közellátási miniszteri tanácsos) a Közellátásügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alatt működött, de hivatali szervezetében a Gazdasági Főtanács képviselőjének is jelentős jogkört biztosítottak a korszak gazdaságirányítási mechanizmusajegyében. A kormánybiztos megbízatása augusztus i-ig szólt s fő feladata a termelők beszolgáltatási kötelezettségének teljesítése feletti őrködés és az elszámoltatások irányítása volt. Hatásköre több ponton ütközött a Terményforgalom Miniszteri Biztosának hatáskörével, ami nyilvánvalóan nem kevéssé gátolta az ekkor kellő gyors intézkedések megtételét. 156 A gazdálkodók elszámoltatását, bírságolását, illetve jutalmazását szabályozó igen hosszú és nehezen áttekinthető rendelet még január közepén megjelent. A kötelezettséget túlteljesítők jutalmát a távoli jövőbe tolta, mivel azt a gazdáknak írásban (!) kellett kérni, s a döntés a minisztériumban született meg. 157 Aligha lelkesítette - ösztönözte ez a termelőket s jól jelzi az ellentételekkel nem rendelkező kormányzat helyzetét: lényegében nem maradt más lehetősége, mint a gazdák egyenkénti elszámoltatása, s ne feledjük: az elszámoltatás alapja az a beszolgáltatási rendelet volt, amely lényegesen jobb terméssel számolt a ténylegesnél! A Gazdasági Főtanács már január 21-én utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy február 15-re fejezzék be az adógabona behajtást, s azt követően azonnal kapcsolódjanak be a „legszigorúbb" elszámoltatási eljárásba. A kormánybiztos rendelkezésére megyei, ill. községi elszámoltató bizottságok alakultak vegyes összetételben. 158 A munkába központi kiküldöttek is bekapcsolódtak. Az elszámoltatás a viszonylag jó termésű megyékben indult el (Somogy, Baranya, Dél-Pest, Szabolcs). A bizottságok végrehajtási eljárást - némi könnyítésként - csak akkor kezdeményeztek, ha a termelő gabonából 90, burgonyából 80, olajosmagból 70%-ban sem teljesítette kötelezettségét. 159 A gazdáknál fejenként 16 kg búza, vagy 10 kg liszt maradhatott havonta aratásig és 110 kg holdanként vetőmagnak. Burgonyából a termelőnél 8 kg maradhatott fejenként és havonta, illetve 12 q holdanként vetőgumónak. A végrehajtáskor a termény-helyettesítések, beszámítások, gyenge termés esetén adott kedvezmények oly sora volt figyelembe vehető, hogy úgy a termelők, mint az elszámoltatok nem voltak irigylésre méltó helyzetben. Tíz megyében az elszámoltatást újabb eljárás követte, mivel az első nem hozta meg a várt eredményt. 160
