Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

minősülő cukorrépa beszámítása igen kedvező volt (5 q cukorrépát vettek egyenlőnek 1 q búzával). Igen jól értékelte a rendszer a szerződéses termelés keretében termelt ipari növényeket is: a szerződéses termelésben szinte kizárólag a nagybirtok és a gazdag parasztság vett részt. így érthető, hogy a dolgozó parasztok tízezrei ellen indult 1942-43-tól kíméletlen végrehajtási eljárás, miközben az elszámoltató közegek a nagybirtokon vagy gazdag paraszti portán meglehetősen megértően jártak el. Tegyük még hozzá: a mezőgazdaság állami adóiból, melyek évről évre növekedtek a hadigazdaság idején, a mezőgazdasági terület 50%-át sem birtokló dolgozó parasztságra hárítottak 70%-ot.

19 Az agrárcikkek kötött forgalma, az árszabályozás, majd a beszolgáltatási - központi elosztási rendszer megkövetelte az irányító és a lebonyolító - végrehajtó apparátus kiépítését. 1940-ben a tárca nélküli közellátási miniszter irányítása alatt felállították az Országos Közellátási Hivatalt. A Hivatal szervezetébe került a kötött gazdálkodás irányítására korábban létesült Kereskedelmi Hivatal és az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa is. A Hivatal további részlegeit és személyzetét a Földművelésügyi Minisztérium addig közellátási ügyekkel foglalkozó apparátusából alakították ki. 1941-ben a közellátási miniszter felhatalmazást kapott szükség esetén kormánybiztosok kirendelésére. 1943-tól már minden főispán egyben közellátási kormánybiztos volt. A főispán-kormánybiztosok irányítása alatt működtek az ellátatlanok nyilvántartását és a készletek szétosztását törvényhatósági szinten irányítóellenőrző közellátási felügyelőségek. A kormánybiztosok elnököltek az 1943-ban létesített törvényhatósági közellátási bizottságokban is, melyek feladata a véleményezés, javaslattétel, ill. koordináció volt. E bizottságok a gazdálkodók, kereskedők, iparosok és érdekképviseletek képviselőiből tevődtek össze. Hasonló ügykörrel községi szinten is megszervezték a közellátási bizottságokat. A beszolgáltatással kapcsolatos alapnyilvántartásokat a községi elöljáróságokon vezették. Legfontosabb a gazdalajstrom volt: gazdaságonként tartalmazta a terület művelési ágak szerinti adatait, a szántók aranykorona értékét és a beszolgáltatási kötelezettség mértékét. A gazdák ugyanezekkel az adatokkal és a kötelezettség teljesítésének rögzítését mutató rovatokkal ellátott gazdakönyveket kaptak. A beszolgáltatási rendszer kiépülése után a termény- és állatforgalom ellenőrzésére és operatív irányítására, a központi nyilvántartások vezetésére cikkcsoportonként áruforgalmi központokat szerveztek (Gabonaforgalmi, Állatforgalmi, Baromfi- és Tojásforgalmi stb. központok). A központok feladata volt - kirendeltségeikkel együtt - a készletek nyilvántartása, a kereskedők, a szövetkezetek forgalmazási-felvásárlási munkájának ellenőrzése és a forgalom regisztrálása; esetenként a tényleges forgalmazásba is bekapcsolódtak. A felvásárlás és forgalmazás lebonyolítását részben magánkereskedők, részben szövetkezetek végezték (a harmincas években megszervezett, monopoljogokkal rendelkező ún. egykezek a külkereskedelemben játszottak vezető szerepet). Az országos nagykereskedők kötelesek voltak az illetékes áruforgalmi központnak időszakonként részletesen elszámolni. Az országos kereskedők megbízottjaiként körzeti és helyi kereskedők működtek. Kereskedői tevékenységet csak a Közellátási Hivatal által feljogosított személyek folytathattak. A jogosítvány tartalmazta a működési terület és a forgalmazható cikkek meghatározását. A jogosítvány egyben kötelezettség is volt: az abban szereplő áruféleségeket a kereskedő köteles volt hatósági áron átvenni. A szövetkezetek a világgazdasági válság óta jutottak egyre nagyobb szerephez a forgalmazásban, szoros összefüggésben az állami beavatkozás növekedésével. Igazi, demokratikus paraszti szövetkezet alig-alig jutott szóhoz, de a tőkés-nagybirtokos, ill. gazdag paraszti szövetkezetek egyre inkább bekapcsolódtak a kiemelt, biztosított piacok ellátásába, egyre több