Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
A Csongrád Megyei Földhivatal vezetője még tovább megy, amikor a következőket írja: „Nem szabad elfeledkeznünk a régi tulajdonosokról, hogy a törvényszabta keretek között ők is folytathassák az országépítő munkát, hisz ők emelték naggyá eddig is a mezőgazdaságot és ők lesznek a jövőben is az új gazdák hasznos útmutatói." 28 Ezért javasolja a községekben földreform felülvizsgáló és kiigazító eljárásának a lefolytatását, a kfb-ok feloszlatási jogának a mft-okra való átruházását, a földosztás újrakezdését 1945 őszén. Ez utóbbit úgy kell értelmezni, hogy az eddigit semmisnek kellene tekinteni. A legkülönbözőbb javaslatok készültek magában az OFH-ban is, pl. a már ismertetett Kerék-féle javaslat. 2. TISZTÁZATLAN JOGI KÉRDÉSEK, MINT A FÖLDREFORM GYORS VÉGREHAJTÁSÁNAK AKADÁLYOZÓI Az iratokból megállapítható, hogy a földreform gyors végrehajtásának jogi természetű akadályai is voltak. Ezek onnan eredtek, hogy a végrehajtás szervei nem egységesen értelmezték a Földreform-törvény rendelkezéseit. Az OFT feladata volt, hogy érvényt szerezzen a törvény alapelveinek és rendelkezéseinek, hogy az eltéréseket egységes joggyakorlatával kiegyenlítse. 1945/46-ban sokat írtak arról, hogy a földreform végrehajtását a kfb-ok túlkapásaikkal veszélyeztetik. Az igazság ezzel szemben az, hogy a földreform veszélyeztetése nem az igénylők túlkapásaiban volt, akik földéhségtől vezetve, helyenként a 100 vagy 100 holdon aluli birtokokhoz is hozzányúltak, hanem elsősorban a régi birtokosoknak furfangos, paragrafuscsavaró ügyvédek segítségével megindított akcióiban, amelyekkel nem egyszer sikerrel kísérelték meg a földhözjuttatottak kiforgatását új kisbirtokaikból. A volt tulajdonosok az állami apparátusban meghúzódó cimboráik segítségével jogászi csűrés-csavarással kísérelték meg birtokaik visszaszerzését, igyekeztek a földreformrendelet egyes, nem tisztázott pontjait fél remagyarázni. Több helyen elterjedt - a gyakorlatban is érvényesítették - az, hogy csak jogerős népbírósági ítélet alapján kobozhatók el a háborús bűnösök ingatlanai, olyanok birtokait, akik Nyugatra távoztak meg csak akkor lehet elkobozni, amikor hazatérnek. A Somogy Megyei Földbirtokrendező Tanácsnál teljes bizonytalanságot okozott az, hogy mi értendő mezőgazdasági ingatlan és mezőgazdasági földbirtok fogalma alatt, mivel ezt a rendelet nem fogalmazta meg világosan. A Tolna Megyei Földbirtokrendező Tanács nem tudta, mi történjék Hildebrandt János volksbundista ingatlanával, mivel ő 1944. december 3-án meghalt. A Tanács szerint a magánjogi törvények értelmében az örökhagyó hagyatéka a halál pillanatában átszáll az örökösökre, az elhalt bűnösségéért ártatlan örökösök nem büntethetők. A Megyei Földbirtokrendező Tanács a tulajdonosok részére visszahagyni rendelte el az ingatlant hozzátartozó élő és holt felszerelésével együtt. A helyi kfb a fenti határozatot megfellebbezte, szerinte az elkobzást ki kell terjeszteni az örökösökre is. A Szolnok Megyei Földhivatal nem látta világosan, hogy mit kell háborús és népellenes magatartás alatt érteni, s milyen eljárási szabályok szerint kell eljárni ennek megállapításánál. A Szolnok Megyei Földhivatal számára nem volt világos, milyen elbírálás alá esik az 1944január 1. után vételi szerződéssel megszerzett ingatlan a rendelet 9. §-ának ama rendelkezésére tekintettel, hogy a megváltásnál az 1944. január 1. napján fennállott tényleges birtokállapotot kell figyelembe venni. Panaszkodik, hogy a kfb-ok ilyen esetekben az érdekelt tulajdonosok igénybejelentéseit figyelmen kívül hagyják, amely súlyos méltánytalanságot jelent a tulajdonosokra vonatkozólag. Sok helyen nem tudták, hogy kit illet a föld termése akkor, ha a volt tulajdonos vissza-
