Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

kivételes esetben kerültek az OL anyagába, azokat legtöbbször az egyházi levéltárak őrzik. A 19. század első felében jelentősek a családi levéltárak térképtárai, azonban a tervek a kormányhatósági (OL T 18, T 75.), egyházi és földesúri tervtárakban kisebb számban maradtak fenn. A19. század elején nagymértékben fejlődött a műszaki dokumentumok készítése a városokban is. A lakosság számának növekedésével az építkezések üteme meggyorsult, az új telkek felosztása, utcák nyitása a városi műszaki személyzetnek egyre több munkát adott. Az ingatlan-nyilvántartás, a polgárok birtokainak rögzítése, a telek- és házadó kivetés szintén fontos feladat volt, amelynek végrehajtása során a városi hivatalnokok elsősorban a mérnökök munkájára támaszkodtak. Mivel a városi mérnököknek a 19. század elején hivatali apparátus nem állt rendelkezésükre, érthető módon az egyes épületek tervezésével, a tervek elbírálásával nem tudtak foglalkozni. Az épületek terveit zömmel kőműves, ács, kőfaragó mesterek készítették. A városrendezési és esztétikai szempontok érvényesítése érdekében azonban szükség volt arra, hogy a magisztrátus az építkezések rendjébe beavatkozzék. így a 19. század első felétől a magán- és középítkezéseket a városok területén engedélyhez kötötték. Az elmondottak alapján a városok műszaki dokumentumait a következő fő csoportokra oszthatjuk: a) áttekintő várostérképek, b) teleknyilvántartási térképek (részletek), c) épülettervek: - az engedélyezési eljárás dokumentumai, - egyéb tervek. A városi áttekintő térképek közé tartozik Ballá Antal korábbiakban említett pesti munkája, amely a 19. századi térképeknek alapja lett. Pest és Buda városokról 1810-ben Lipszky János is készített térképet, 1808-ban pedig Hild József állította össze Pest teljes városrendezési tervét (BFL P. átt. I. 5.). 1822-re készültek el Vedres István szegedi térképei, amelyeket Giba Antal 250 szelvényből álló sorozattá fejlesztett (CsML és Móra Ferenc Múzeum). Neyder Lipót János 1820-ban Pozsony áttekintő térképét készítette el, és jelentős volt Győr mérnökének, Hieronymi Ottónak munkássága is. A Duna mappáció előmozdította a folyó mentén épült városok térképi rögzítését. Vásárhelyi munkatársa, Vörös László 1833-ban készítette el - mérései alapján - a főváros térképét, megjelölve a Duna vízrajzi adatait (BFL Bp. átt. 3.), 1838-ban árvíztérkép is készült a kárt szenvedett városról a vízborítások megjelölésével (Bp. átt. 5.), Vasquez Károly grafikus szép kidolgozású térképe pedig 1838-ban jelent meg. Szerzője nem végzett méréseket, csupán összefoglalta az addigi munkák eredményeit. Térképe különösen értékes a lapok szélén található városképek miatt. A részlettérképek száma magas a városi levéltárakban. E dokumentumok telekfelmérési, telekosztási rajzok, amelyek néha egészen kis területekre, egyes utcákra vonatkoznak. A legtöbbet a városi mérnökök készítették (pl. Pesten Dégen Jakab, Erhadt Ágoston, Budán Hanits Frigyes, Baczó János, Kaiser János). A városok azonban néha központi alkalmazásban álló mérnökök munkáját is igénybe vették, így például Pest és Buda térképei között találkozunk Jung József és Tallherr József kamarai mérnökök munkáival. A térképek egy részét építőmesterek készítették (pl. Pollák Mihály, Ybl Miklós, Hild József Pesten). A helyszínrajzokhoz közelálló részlettérképeknél kézenfekvő volt, hogy a házat tervező építőmesterek e munkához ne vegyék igénybe az egyébként is elfoglalt városi mérnökök segítségét. A várostérképek sok esetben feltüntetik a szabályozási vonalakat, a ház- és telekszámokat, a tulajdonosok nevét. Sok dokumentum így a vonatkozó telekkönyvi iratok és nyilvántartások melléklete, csak azok ismeretében használható.