Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

gyár törzsgárda tagjainak száma. 1967-től kezdve a létszámnak több mint fele 5 évnél régebben dolgozott az üzemben. Ezen belül nagy számban voltak olyanok, akik 15-35 éve álltak az üzemmel munkaviszonyban. A rekordot vitathatatlanul Csikós Péter tartotta, aki ekkor már 43 éve dolgozott az öntödében. A vezetés nagyra értékelte a dolgozók üzem iránti hűségét, jellemző, hogy a szakszervezettel karöltve csak 1969-ben 191 500 forintot osztott ki a törzsgárdatagság elismeréseként. A törökszentmiklósi üzemben a tervidőszak alatt az őszinte, nyugodt atmoszférában harmonikusan alakult ki a gazdasági, politikai, tömegszervezeti irányítás és a dolgozók közötti kapcsolat. A dolgozók és a különböző szintű vezetők közötti kölcsönös bizalmon alapuló őszinte kapcsolatok kialakításában nagy szerepe volt az egyre fokozottabban kibontakozó üzemi demokráciának. A vezetők maximálisan eleget tettek a tájékoztatás követelményeinek; a helyi gazdasági, politikai feladatok sikeres végrehajtása érdekében negyedévenként rendszeres műszaki konferenciákat, termelési tanácskozásokat tartottak. A műszaki konferenciákra a kötelezetteken túl meghívást kaptak a szocialista brigádvezetők, törzsgárdatagok, párt- és tömegszervezeti vezetők, összesen mintegy 50-60 fő. A termelési tanácskozások még ennél is szélesebb körű részvétellel zajlottak le. A vezetőség és vezetettek közötti kölcsönös bizalom jó alapot szolgáltatott a dolgozók alkotókészségéhez, öntevékeny tenniakarásához, amely legkonkrétabban a szocialista munkaversenyben, az újítómozgalomban való még aktívabb részvétellel jutott kifejezésre. A különböző formákban kibontakozott munkaverseny-mozgalom átfogta majdnem az egész kollektívát. Legtöbben a brigádmozgalomban és a munkahelyek (műhelyek) közötti versenyben vettek részt. 1970-ben az üzemben 34 brigád működött, ezek közül 14-nek sikerült megkapni a szocialista brigád címet. 1970-ben a vállalatnál már egy arany-, egy ezüstés nyolc bronzpiakettes brigád tevékenykedett. A munkahelyek közötti versenyben 12 műhely, munkahely vett részt, közülük háromnak a szocialista műhely címet is sikerült elérnie. A szocialista munkaversenyben elért eredmények alapján a gyár illetékesei úgy határoztak, hogy 1970-ben megpályázzák a Szocialista Munka Gyára címet. A pályázatot a felettes szervek elfogadták. A szocialista brigádok a vállalati feladatok végzésén túl aktívan kivették részüket mind a gyáron belüli, mind azon kívüli társadalmi munkából is. Társadalmi munkát végeztek a Monorel pálya, a széntároló, a Bethlen úti napközi otthon építésénél, városi iskolák bútorainak (ruhafogasok, polcok, padok), sportszereinek készítésénél. A városfejlesztés során végzett kiváló munkáért az üzem a Szolnok megyei Tanácstól 1966-ban is kiváló oklevelet kapott. A gyár kollektívájának 1966-1970 közötti kulturális, sporttevékenysége az egész városban éreztette hatását, a Vasas Művelődési Ház Törökszentmiklós valóságos kulturális centrumává vált ezekben az években. A Művelődési Ház rendezvényeit nemcsak a város vasipari üzemeinek dolgozói, hanem a mezőgazdasági munkások, városi értelmiségiek és diákok is látogatták. Ebben a kulturális központban tartalmas, változatos élet zajlott, kisugárzása területi jelentőséggel bírt: helyet kaptak itt a bélyeggyűjtők, a fotósok, a természetjárók, a nyugdíjasok, a társasjátékos klubok, az irodalmi színpad, a színjátszó csoport, a könyvtár, a magnós-, a műszaki és közgazdász, az ifjúsági, a brigád-klub, a mozi, a tv-terem és a büfé. A klubok gazdag, színes programjában szerepeltek: író-olvasó találkozók, ismeretterjesztő előadások, évfordulók, névadó ünnepségek, kiállítások rendezése, szellemi vetélkedők, színházlátogatások szervezése. A nagy múltú Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár mindig is meghatározó szerepet játszott a helyi munkásmozgalomban, a város társadalmi életében. Az üzem vezetői nemcsak gazdasági feladatokat láttak el, hanem igen fontos helyi társadalmi, politikai funk-