Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

Év Termelési értéke (E Ft) Növekedés %-ban 1965 101 192 100,0 1966 101 437 100,2 1967 128 731 127,2 1968 137 850 136,2 1969 151 797 150,0 1970 174 363 172,3 Az öt év alatt a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár majdnem 700 M Ft értékű munkagép és -eszköz gyártásával járult hozzá a mezőgépgyártás fejlődéséhez. Ez azt jelenti, hogy a BMG nagyvállalat termelési értékének mintegy 20%-át a törökszentmiklósi gyár szolgáltatta. Az eredmények értékét még jobban növeli, hogy az üzem ezt a növekedést olyan körülmények közepette érte el, amelyek nem mindenben kedveztek a fejlődésnek. Az 1966. évi profil bizonytalanság, az 1968. évi költözködés könnyen okozhatott volna termelési problémákat. Nem véletlenül állapította meg a nagyvállalati igazgatói tanácsülés: „Törökszentmiklósnál az új telepre történő átköltözés termelésvisszaesést, zökkenőket okozhat.

47 Ezeket, de még egyéb akadályokat is, az üzemi kollektíva, élén a fáradtságot nem ismerő, lelkes gazdasági és politikai vezetéssel, aránylag könnyedén, és ami igen fontos, sikeresen hárította el." A profiltisztázatlanságból és a költözködésből eredő nehézségek csak időszakosak voltak, de egy probléma az egész tervidőszakon végighúzódott. Ez pedig a kooperáció kérdése. Az üzem termelésében igen nagy helyet foglalt el ez a kapacitáspótló tevékenység, amelynek szervezése és bonyolítása ugyancsak próbára tette az egyes osztályokat. Az 1965-ben kooperációban végzett munkák normaórája 1970-re megtízszereződött, pontosabban 30 000 óráról 300 000 órára növekedett. A gyár mintegy 25 partnerrel állt kooperációs kapcsolatban. A legtöbb panasz a Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatot illette. „A kooperációból érkező szerelvények minőségével kapcsolatban félő, hogy a gyár sok évtizedes hírnevét veszítheti el... a Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat az 1970. évi tervünk sikeres termelését is veszélyezteti a nem kielégítő szállításaival."

48 Az üzem irányítóinak bátor, de ésszerű kockázatvállalási gyakorlata jegyében az új gazdasági mechanizmus bevezetésének évében, a megváltozott körülmények közepette, nagyobb termelési feladatokat tűztek ki célul, és azokat nemcsak zökkenőmentesen, hanem kiválóan meg is oldották. A gyár 1968-ban az előző évhez viszonyítva 9%-kal termelt többet. Ugyanakkor ezeket az eredményeket az üzemi kollektíva csökkentett munkaidővel érte el. A gyár 1968. január i-én, országos viszonylatban is elsők között, áttért a 44 órás munkahétre. Az áttérést megelőzően a Munkaügyi Osztály széles körű vizsgálatot végzett a munkásoktól függő és nem függő veszteségidők feltárása terén. A felmérés adataiból leszűrt tapasztalatokat a vezetés arra használta fel, hogy megfelelő szervezési intézkedésekkel a kieső munkaidőt pótolni tudja. A 44 órás munkahét bevezetése következtében 1968-ban az üzemben 74 000 óra esett ki, ezt az időalapot elsősorban műszaki szervezési intézkedésekkel sikerült ellensúlyozni. A termelési volumennek ezúttal csak csekély hányada került exportra, holott a színvonalas vállalati újdonságok iránti külföldi érdeklődés nagyarányú értékesítést tett volna lehetővé. Szinte kivétel nélkül valamennyi gyártmányra érkezett a vállalat címére ajánlat