Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

A nagyvállalati vezetés maximálisan törekedett a gyáregységek kezdeti jogos profilbizonytalansági aggályait eloszlatni, és hosszú távra meghatározni azok főbb feladatait. A BMG nagyvállalat létrehozása 1963. július i-re volt előirányozva, az alapítólevél is ezt a dátumot rögzíti. A megalakulás azonban július 10-ig húzódott el: ekkor nevezték ki az új igazgatót, a gyáregységek vezetőit. Az új termelőegység szervezetileg közvetlenül a miniszterhelyettes irányítása alatt működő bázisvállalatra felépített iparvállalati minősítést kapott, két főmérnökös (termelési és műszaki) rendszerrel. A nagyvállalat igazgatója, az átszervezéssel egyidejűleg megszűnt KGM Mezőgépipari Igazgatóság vezetője, Benkő László lett, a termelési főmérnök Füsti Molnár Béla, műszaki főmérnök pedig Németh Gábor. A kinevezett 5 gyáregységi vezető: Bajor Lajos BMG., Gölöncsér Gábor Törökszentmiklós, Kovács Béla Debrecen, Kangyalka Antal Makó, Nagy József Malomgépgyár. A törökszentmiklósi gyáregység szervezeti felépítése a nagy átszervezés után a következő séma szerint alakult. Igazgató hatásköre: MEO, titkárság, tervosztály, munkaügyi és személyzeti osztály; főmérnök: újítási, műszaki, baleseti ügyek; főtechnológus: gyártástervezés, öntöde, művelettervezés, gyego, időelemzés; főmechanikus: TMK, energiaszolgáltatás, karbantartó műhely; fődiszpécser: programozás, gyek, kooperáció, műhelyek; főkönyvelő: anyagbeszerzés-, gazdálkodás, raktárak, értékesítés és szállítás, könyvelés, pénzügyi, bérelszámolási és utókalkulációs osztály. A történeti hűséghez tartozik, hogy az üzem dolgozói az 1963. évi átszervezést, ezt a minőségi változást nem egyértelműen fogadták. A nagy reform előtti reménykedéseket később bizonyos csüggedés, majd várakozás követte. Mindez abból táplálkozott, hogy sokan azt hitték - a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár valamiféle központi szerepet kEp majd, hogy a létesítendő egyik nagyvállalat bázisa lesz. Nemcsak üzemi, hanem területi körökben is az előkészítés során azzal érveltek, hogy az új telephely elkészültével, a világos gyártmány- és gyártásfejlesztési elképzelések birtokában, a városban rendelkezésre álló nagyszámú munkaerő-tartalékkal, a mezőgazdasági-gépgyártás terén szerzett gazdag tapasztalatokkal a törökszentmiklósi gyár képes lesz egy nagyvállalati vezető szerepet betölteni. Amikor már eldőlt, hogy az üzemet gyáregységi jelleggel beolvasztják egy fővárosi vállalatba, egyesek aggályaikat fejezték ki, vajon nem jelenti-e ez majd a nagy tradíciójú Lábassy-féle üzem teljes megszüntetését, hogyan fog alakulni a központi és a helyi vezetés közötti viszony. Ezeket az aggályokat igyekezett eloszlatni Benkő László iparági igazgató, aki az átszervezés napjaiban meglátogatta a gyárat és megnyugtatta a dolgozókat, hogy elbocsátást a felettes szerv nem tervez, sérelem senkit nem fog érni, még a vezetők is helyükön maradnak. Valóban az összevonással létrejött, egymástól, s főleg a központtól távol eső nagyvállalatba tömörülő gyáregységek - az új nagyvállalat 1963-ban 3754 főt foglalkoztatott, és több mint félmilliárdos termelési értéket adott - az összefogása, irányítása a kellő tapasztalat hiányában sok problémát vetett fel. A szervezés, irányítás és összefogás tekintetében a BMG nagyvállalat különböző objektív okoknál fogva jelentős hátrányban volt a másik nagy termelőegység, a mosoni vállalattal szemben. Részben ezzel is magyarázható, hogy az átszervezés eredményei a BMG-be tömörült gyárak esetében később is jelentkeztek. Ehhez járultak még a szervezés során elkövetett hibák, hiányosságok, amelyeket egy 1964. évi KGM értekezleten a miniszter is megemlített. A miniszter főleg a gyáregységek és a központi vezetés közötti vitákra utalt. Az összevonásból eredő hiányosságokat, a korábbi aggályokat 1965-ben sikerült felszámolni, ill. eloszlatni. A gyárnak a BMG-be történt beolvasztásából törvényszerűen következett, hogy egyes területeken a helyi irányítás önállósága csökkent. A vállalat elvesztette önállóságát a fejlesztési alap felhasználása tekintetében, az anyagbeszerzés, értékesítés és pénzgazdálkodás területén, és a továbbiakban nem tarthatott közvetlen kapcsolatot harma-