Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

- mérési jegyzőkönyvek, - szintezési jegyzőkönyvek, - magassági pontok táblázatai, - távolságmérési, mélységmérési, vízsebességmérési jegyzőkönyvek, - vízállások kimutatásai, - írott hossz-szelvények („esetmérési jegyzőkönyvek"), - árterek kimutatásai, - vízhozamok kimutatásai. c) Egyéb iratok: - vízrajzi leírások, - szabályozási tervek, - rendeletek, jelentések, - felülvizsgálati jegyzőkönyvek, - szerződések, szolgálati táblázatok, - elszámolások. A mappációk sikeres befejezése a magyarországi mérnökök részéről Európában is páratlannak számító teljesítmény volt. A 19. század közepére a munka gyakorlatilag az ország valamennyi folyóján elkészült, összeállították a vízrajzi leírásokat, és a későbbi munkákhoz alapul szolgáló szabályozási terveket is. A térképek használatát megnehezítette az, hogy a polgári térképészetben a szintezés kevéssé haladt előre, és nem volt az ország területén a tengerszinthez viszonyított abszolút magassági fixpont. Ezen a hiányon Vásárhelyi úgy segített, hogy az Adria szintjéről kiindulva a Karszton átvezette a szintezést a Kulpára, onnan a Szávára, Dunára, Tiszára és a Tisza mellékfolyóira. Az eredményt Lipszky térképén rögzítette (OL S 12. Div. XIX. No. 1.). Az 1823-ban hivatalba lépő vízi és építészeti főigazgató, az osztrák származású Szvoboda János jól látta, hogy a mappáció folyamán olyan tömegű dokumentum anyag fog keletkezni, amit nem tudnak elhelyezni a helytartótanács térképtárában. Ezért 1824 évi utasításában elrendelte, hogy a felméréssel kapcsolatos térképek, jegyzőkönyvek, utasítások stb. őrzésére létesítsenek hajózási levéltárat. A gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, sokat hánytatott része ma is megtalálható az OL S 80,81. Vízrajzi Intézet c. fondjában (térképek és iratok). Itt a térképek között helyszínrajzokat (szelvényeket), hossz- és keresztszelvényeket, az iratok között pedig különféle jegyzőkönyveket, táblázatokat őriznek. A vízrajzi leírások, felülvizsgálati jegyzőkönyvek, ártérkimutatások, jelentések, rendeletek, szabályozási tervek a Vízi és Építészeti Főigazgatóság fondjába (C 128), míg a szerződések, szolgálati szabályzatok, elszámolások a pénz (sóalap) felett is rendelkező helytartótanács anyagába kerültek (C 64. Dep. Commerciale). A térképanyag értékesebb darabjait felülvizsgálat céljából megküldték a Vízi és Építészeti Főigazgatóságnak és a helytartótanácsnak, majd azokat nem a hajózási levéltárba, hanem a helytartótanács térképtárába sorolták be (OL S 12.). E térképtár azonban nemcsak a mappációs térképekkel gyarapodott. Már 1798-ban elrendelték, hogy az alapítványi térképeket szolgáltassák be. Űj rajzok készültek a 19. század elején a kereskedelmi - és postautakról, bányákról, egyes községek határáról, malmokról stb., elsősorban Markmüller Károly, Blaskó János, Czizek Miklós, Popovich Antal, Szalaky Gábriel munkáiként. Az iratok közül kiemelt, kb. 3000 db helytartótanácsi térképet rendezés során divisiókba osztották, amelyek jelenleg az iratanyaggal a következőképpen függnek össze: Div. I-IX. - C 99-114. Alapítványi iratok, Div. X., XI., törzsanyag különféle állagokból, jórészt 18. század végi kiemelés,