Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

Év Munkás Műszaki Admin. Kisegítő Nem ipari Tanuló Összesen 1955 408 74 57 34 10 583 1956 386 7i 53 29 2 541 1957 301 64 40 25 1 431 1958 269 56 37 24 1 387 1959 424 66 41 24 1 556 1960 445 73 45 22 1 9 595 lalkozásukba. Érdekes megemlíteni, hogy ezekben az években viszont jelentősen megnőtt a női munkaerők részaránya: 1955-56-ban mintegy 100 nő dolgozott az üzemben. Az ötvenes évek utolsó éveiben sokkal nagyobb felkészülést, szervezettséget, szakmai tudást igénylő feladatokat kapott a gyár, amelyek nemegyszer okoztak nehézségeket, s gátolták a termelési volumen mennyiségi növekedését. Az új feladatok során megváltozott az üzem gyártmányskálája is. Az üzemi profil alakulásának főbb jellegzetességei közé tartozott, hogy amíg 1955-ig főleg a kazalozók, morzsolok, darálók, tárcsásborona gépcsalád gépeinek a készítése képezte a fő gyártási feladatot, addig az ötvenes évek végére a nagyüzemi mezőgazdasági célt szolgáló gyártmánystruktúra, az ET gépcsalád került az előtérbe. Új feladatot jelentettek a szovjet és csehszlovák exportra készülő malomipari gépek és a silószerelvények, valamint a szénarendsodrók gyártásai. A KGST 1957. évi határozata után Magyarország többek közt megkapta a silókombájngyártás feladatát, amelyeket elsősorban a Budapesti Szállítóberendezések Gyárának kellett megoldania. Mivel ez a fővárosi üzem egyéb terhelése miatt a silókombájnok iránti megnövekedett igényeket nem tudta kielégíteni, szükségessé vált újabb üzem bekapcsolása ebbe a feladatkörbe, így esett a választás a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárra, amely 1959 és 1961 között gyártott elég jelentős mennyiségben silószerelvény-egységeket (vízszintes és ferde elevátor, főmeghajtó tengely, etetőhenger). Érdekességként említendő, hogy illetékes körökben 1959-ben felvetődött annak gondolata, hogy a silókombájngyártást Törökszentmiklósra kellene profilírozni, a tárcsákat, kultivátorokat pedig Makóra. Ezt a javaslatot az év folyamán összeült miniszteri értekezlet elvetette. Közismert, hogy a vállalat cikklistáján mindig sok hagyományos gyártmány szerepelt, de különösen sok 1957/58-ban. 1959-ben viszont nagy mennyiségű új gyártmányt készített az üzem. Míg 1958-ban a termelési értéknek csak 10,8%-át adták az új gyártmányok, addig ez az arány 1959-ben 61,1%-ra változott. A silószerelvényeken kívül ilyennek számított a SZZ szárzúzó, a palántaültető. A vállalat a műszaki fejlesztésre mindig nagy súlyt helyeztetett, hiszen ún. „profilszülő" üzem lévén, szinte valamennyi gyártmányát saját maga fejlesztette ki. Ez alól kivételt képez az 1955/57. év, amikor ilyen jellegű tevékenység alig folyt, az ehhez szükséges műszaki káderek is hiányoztak. Igen fontos szerep jutott a gyártmány-, gyártásfejlesztésnek 1959-től kezdődően, a KGM Mezőgépészeti Tanácsa által jóváhagyott nagyarányú gyártmányfejlesztési terv keretében. Ezután került kifejlesztésre a kötött talajhoz használatos szőlőművelő eke, az UNAK kultivátor, a javított kivitelű burgonyatöltögető, a növényápoló kultivátor, az egyirányú tárcsásborona könnyített kivitelű típusa, a konyhakerti növények palántáinak ültetésére