Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

problémákból (háborús károk, infláció, nyersanyaghiány stb.) fakadtak, de túl ezeken, azokat a létbizonytalanság, a helyi hibák is szaporították. Elsősorban a nyersanyaghiányt kell említeni, amely sokszor okozott fennakadást a termelésben. Az üzem működéséhez legnélkülözhetetlenebb nyersanyag, a koksz és szén gyakran hiányzott, s emiatt az öntödét időnként le kellett állítani. 1946-ban általában a nyersanyagellátás mintegy 30%-ban fedezte a szükségletet, de voltak napok, amikor ennek hiányában egyáltalában nem lehetett termelni. A nyersanyag-problémákhoz járultak még a hiányos üzemi berendezés következményei. Az üzem 1945. évi helyzetét az Újjáépítési Minisztériumnak küldött adatszolgáltatásból ismerjük meg. Eszerint ebben az időben a gyár legjelentősebb részlege, a vasöntöde 200 db mintázó szekrényből, 1 db 50 cm belvilágú kúpoló és 2 szárító kemencéből állt, viszont hiányzott az emelődaru, ill. az emelő csigasor. Egy 3 tonnás csigasor birtokában, 10 órás munkaidő alatt a rendelkezésre álló mintázó termekben havonként 120 q vasöntvényt lehetett volna gyártani, ehelyett csak 50-85 q készülhetett el. Az öntöde akkor 5 fővel dolgozott, a teljes kapacitás kihasználásához még 3 munkaerőre lett volna szükség. Itt a szerszámgépekhez, csillékhez, elektromotorokhoz, vegyipari gépekhez 10 kg-tól 600 kg, kivételes esetekben 1000 kg súlyig készülhettek az öntvények. Szállítóeszközök hiányában ezen termékek értékesítése nagy nehézségekbe ütközött. A kérdőívre adott válasz szerint a gyárépület 6253 m

2 beltelken feküdt, amely gépműhelyt, szerelőcsarnokot, famegmunkálót, nagyméretű raktárhelyiséget, 30 m

2 irodát és 35X 5,5 m nagyságú öntödét foglalt magában. A beépített terület 2434 m

2-t képviselt. A gyár 70 db különféle szerszámgéppel, 40 LE-s elektromotorral, 1 db 40 HP és 1 db 20 HP Diesel-motorral rendelkezett. A vezetés az üzem kapacitásának teljes kihasználásához 5 millió pengőt kért. Természetesen a központi segítségnyújtás az akkori rendkívül nehéz gazdasági helyzet közepette szinte lehetetlen volt. Az üzem még sokáig, fekvése - több helyen csak községi telephelyként tartották nyilván - és jellege folytán nem is részesült ilyenben. A bevételi források elmaradásából kifolyólag jelentkező pénzhiány sem okozott kevesebb gondot. Az üzem által előállított termékeket nehezen lehetett értékesíteni, ill. csak hitelre vásárolták a vevők. Előfordult, hogy még a javításokért sem fizettek megfelelő időben az ügyfelek a pengő értékének romlására spekulálva. Az adminisztráció gyakran küldött felszólításokat az elmaradások végett. Ugyanakkor a gyárnak sokszor kellett foglalkoznia a régi adósságaiból kifolyólag beérkezett kérelmekkel: sokan nyújtották be követeléseiket a háború előtti tartozásokért. Ilyen ügyekben perei is voltak a gyárnak. Az üzemi bizottság erélyes közbelépésére a vezetés olyan határozatot hozott, hogy az üzem a felszabadulás előtti tartozásaiért felelősséget nem vállal, és ilyen követelésekre nem reagál. Előfordult olyan hónap, hogy 30 000 Ft ráfizetéssel dolgozott az üzem, mivel az ekéket a ráfordítási költségnél alacsonyabb áron tudta értékesíteni. Ezekben az években a 4 tisztviselőből álló üzemi adminisztráció alig győzte a deficittel járó kimutatásokat, számításokat elkészíteni. 1945-ben a gyár még rendelkezett bizonyos pénzkészlettel, de az EMAG részére 1946-ban vásárolt élelmiszer (liszt, zsír, olaj, ló- és sertéshús) ezt a csekély tartalékot is felemésztette. A szövetkezet pedig nem tudta kifizetni a vásárolt áruk ellenértékét. Ebből kifolyólag is éles vitákra került sor a Lábassy-féle Gépgyár és a szövetkezeti központ között. A pénznélküliség a munkásokra nézve volt katasztrofális. Az Iparügyi Minisztérium ellentmondásos intézkedései joggal váltottak ki a munkások között elégedetlenséget. A vezetés többször fordult segítségért a minisztériumhoz, de a várt eredmény helyett nemegyszer bosszúságot okozó utasítások érkeztek. Az Iparügyi Minisztérium 1945. augusztus 29-én zár alá vette a gyár raktárkészletét, és azt az Ipari és Mezőgazdasági Árucsere Iroda rendelkezésére bocsátotta. A vezetőség arra hivatkozva, hogy a