Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának határozata a kőolajbányászat helyzetével kapcsolatban A kőolajipar jelentős eredményeket ért el az első ötéves terv idején. Termelése 1950-től 1955-ig több mint háromszorosára növekedett. Felemelt ötéves tervét 1954 augusztusára teljesítette. Ebben jelentős szerepe volt a Szovjetunió által nyújtott segítségnek és annak, hogy a Népgazdasági Tanács 1951-ben hozott határozata nyomán jelentős segítséget kapott a kőolajipar gépi berendezések, szállítóeszközök vonalán. A fokozott fúrási tevékenység tette lehetővé a nagylengyeli olajmező feltárását, az alföldi, buzsáki, babócsai, nádudvari olaj, illetve gázmező felfedezését. A második ötéves terv sikeres beindításához azonban nincsenek meg a megfelelő műszaki feltételek. Az ipar vezetői főleg 1953 után kevés gondot fordítottak a kőolajbányászat gépi és szállítóeszközeinek felújítására, modern, nagytermelékenységű fúróberendezések üzembe állítására. Az 1953-54-es években a jobboldali elhajlás káros következménye volt, hogy az iparból kereken 1000 dolgozót küldtek el, több fúrógépet, kazánt, gépkocsit kiadtak az iparból, a szeizmikus kutatóberendezéseknek több mint a felét leállították. Ezeknek arányában csökkent a fúrási tevékenység, az új kutak üzembe állítása, tehát meglévő kőolajkutakat kellett fokozottabban terhelni. Míg 1952-ben 2,1 tonna olaj kibányászása esetén fúrtak 1 métert, addig 1955-ben csak 10,5 tonna kőolaj esetén. Ez azt jelenti, hogy nem gondoltak kellőképpen a jövő olajbányászatához szükséges új olajmezők feltárására, új olajkutak előkészítésére. Ezt igazolja a beruházások alakulása is. Míg 1952-ben 100,- Ft termelési értékre 158,- Ft beruházás jutott, addig 1955-ben már csak 29,- Ft. Különösen kedvezőtlenül alakult az utolsó évben a kőolajipar importja. Míg 1951-55 év első negyede között a kőolajipar 211 millió Ft értékben kapott külföldről gépet, fúrófejet, szállítóeszközöket, műszereket, addig az utolsó másfél évben a külföldről kapott összes import 3,3 millió Ft-ot tett ki. Nehezítette a helyzetet az, hogy a belföldi elosztásnál pl. nehézvontatók, terepjáró gépkocsik, stb. esetében az olajiparban mutatkozó különleges igényeket eddig nem vették figyelembe. A kőolajipar jelenlegi helyzetére jellemző, hogy 119 fúrómotorjából csupán 53 db munkaképes. A szállítóberendezések állománya rendkívül leromlott. Amíg 1953-ban a kőolajipar 83 db üzemképes nehézvontatóval rendelkezett, jelenleg 35%-os állapot felett csupán 38 db üzemképes. Az 1953-ban üzemképes 315 db teherautóból jelenleg 197 üzemképes. A termelő vállalatok 29 kútkezelő berendezése közül november és december hónapok egyes időszakában csupán 10-12 volt munkaképes. A berendezések javítását és elegendő mennyiségű tartalék alkatrész beszerzését nehezíti az, hogy pl. a fúróberendezés állomány 6 országból származó 10 különböző, a kútkezelő berendezés 7 országból származó 9 különböző típusú, a szállítóeszközökből 8 országból származó 18 típus van használatban. A Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium 1955 évben két ízben biztosította saját keretéből