Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

A működő és nem működő kutak számának alakulása

41 Időpont Összes fúrt kút száma Ebből A nem működők közül Időpont Összes fúrt kút száma működő nem működő meddő szünetel megfigyelő 1951. dec. 31 5 4 i i 1952. dec. 31 19 11 8 5 3 1953. dec. 31 42 18 24 9 15 - • 1954. dec. 31 121 31 50 12 11 1955. dec. 31 105 38 23 13 3 (1956. dec. 31) 79 21 58 19 36 3 1955 novemberében Csabai István kőolajipari igazgató leszögezte, hogy az 1952. évi 90 ezer 433 tonnás termeléshez képest az 1955-ben várható 1 millió 230 000 tonna olajtermelés úgy növekedett 13,6-szorosára, hogy „a kutatás visszamaradt, a mező geológiai és műszaki megismerése a legminimálisabb eszközök, berendezések, műszerek hiánya folytán nem kielégítő".

42 Kertai György, a Kőolajipari Igazgatóság igazgatóhelyettese pedig megállapította, hogy „nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megtegyünk minden intézkedést, amit a műszaki helyzet diktál.sem a tudomány megkövetelte szempont szerint nem járhatunk el".

43 1955-ben a nagylengyeli mezőből 1 millió 219 000 tonna olajat hoztak a felszínre. A kőolajipar vezetői 1956-ra i millió 330 000 tonna olaj termelését irányozták elő Nagylengyelből, bízva az ígéretben, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű gépet, műszert kapnak majd a belföldi gépgyártás, illetve import révén. (Ekkor amerikai, szovjet, cseh, lengyel, román, NDK-gépek dolgoztak a mezőn, melyek egymással nem voltak kompatibilisek, s melyekhez a Nagykanizsai Gépgyár nem győzte az alkatrészeket gyártani.) A Kőolajipari Igazgatóság fenti emelt tervét az Országos Tervhivatal a más olajmezőkön bekövetkezett termeléscsökkenés miatt 87 ezer tonnával felemelte. Az igazgatóság részletes elemzésére, amely megállapította, hogy a „87 000 tonna többlettermelés a népgazdaság szempontjából nincs arányban a mező egész készletének vázolt veszélyeztetésével", az OT kijelentette, hogy ez „a termelés csökkentésére irányuló törekvés".

44 A Zala megyei Pártbizottság következetesen ragaszkodott a helyzet reális felméréséhez, a hibák megszüntetéséhez. Érveiket a legjellemzőbb adatok is bizonyítják: 1950-ben a kitermelt kőolaj minden tonnájára 334 Ft újratermelési költség jutott, amely összeg 1952-ben 730 Ft-ra emelkedett, 1955-re pedig 153 Ft-ra zuhant vissza. Az olajipar 1953-ban 61 millió Ft értékű külföldi gépet és eszközt kapott, 1955-ben csak 3,8 millió Ft értékűt. Gépparkja jelentősen romlott azáltal, hogy a gépipar exporttervének teljesítése érdekében a gépeket - elsősorban a Diesel-motorokat külföldre szállította. A nagylengyeli olajmező adta 1955-ben az ország olajtermelésének 77,7%-át. Amennyiben a nagylengyeli kőolajat csak mint energiahordozót tekintenénk és a szokványos 10 000 kcal értékkel számolnánk, 1955-ben az ország energiamérlegében 9,9%-os részesedést mutatna.

45 1956 márciusában a Vegyipari- és Energiaügyi Minisztérium a Minisztertanácsnak és az MDP Politikai Bizottságának előterjesztést küldött a kőolajkutatás és termelés akadályainak megszüntetése tárgyában (1. sz. melléklet). Májusban a Politikai Bizottság hozott határozatot a kőolajbányászat helyzetével kapcsolatban (2. sz. melléklet). A Minisztertanács az Országos Tervhivatalt hibáztatta, mivel ők „nem látták be" a fontos műszerek beszerzésének szükségességét, még 1955 végén utasította a Kohó- és Gépipari Minisztériumot és az Orszá-