Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

1952 lemélyített új kutakból (t) 26 400 69 000 1953 lemélyített új kutakból (t) 118 000 39000 1954 lemélyített új kutakból (t) 164000 11 500 (1951-ben a nagylengyeli mezőből 3311 t olajat termeltek ki.) Az újonnan fúrandó kutak mennyiségét és a fúrások hosszát az alábbiak szerint tervezték: 1952 1953 1954 kutak száma fúrások kutak száma fúrások kutak száma fúrások (db) hossza (m) (db) hossza (m) (db) hossza (m) 21 42000 32 64000 14 28000 A termelési eredmények alakulása miatt 1952 második félévére már 84 200 t olaj termelését tervezték a nagylengyeli mezőből. A magyar szakemberek a döntést azzal indokolták, hogy mivel a lehetőségek kisebbek, mint a szükséglet, a kutatófúrásokra is terveztek olajat. Hiába hangoztatta a szovjet Szakértő (Ognatov), hogy kutatófúrásra nem szabad tervezni. Bizonyítékul hozta, hogy több mint 100 kutat azért állítottak le, mert nincs eszköz a kiépítésükre. Javasolta, hogy a Budafára, Újfaluba és Lovásziba tervezett 10 kutat inkább Nagylengyelben fúrják.

20 1952 júniusáig a nagylengyeli mezőben már 8 kutat helyeztek üzembe, melyek közül i felszállással, 6 mélyszivattyúzással termelt, 1 pedig meddőnek bizonyult. 11 kút fúrás alatt állt. Év végéig az olajmezőből 91 908 tonna olajat bányásztak ki.

21 Az 1952-ről készült összegezés megállapította, hogy „a kőolajbányászat államosítása óta több kisebb olajmező feltárása után a döntő fordulatot a nagylengyeli új kőolajmező felfedezése idézte elő. A nagylengyeli kőolaj eltérő minősége azonban feldolgozó iparunkat felkészületlenül érte és feldolgozása súlyos nehézségeket jelent, ami a mező gyorsütemű továbbfejlesztését nagymértékben gátolja."

22 Az összegzés kiemelte, hogy a „nagylengyeli mező felfedezése lehetővé tette, hogy a termelési terv teljesítése mellett most már az egész ország egységes és intenzív kutatására készítsünk tervet" Az 1953 februárjában készült előterjesztés a fejlődés akadályaként jelölte meg, hogy a) a geofizikai és geológiai kutatás elmaradt a fúrási kapacitás növekedése mögött, b) a fúrás minősége romlott, c) a termeltetésben nem alkalmazzák a szovjet módszereket, d) a MÁV AG a nagynyomású kompresszorokat csak 1952 decemberében kezdte gyártani, e) rendszeres a cső- és alkatrészhiány volt, f) akadozott a gépgyártás.

23 A nagylengyeli olaj feldolgozására sürgették a vacuumdesztilláció üzembehelyezését, mert ily módon az atmoszférikus desztilláció 18%-os fehéráru (elsősorban benzin) előállítási arányát 30%-al tudták volna növelni. Annakellenére, hogy az olajtermelés felfutása látszólag indokolttá tette az aszfaltgyár beruházásának növelését, a hatóságok nem voltak egy véleményen. 1952. novemberében a BEM tárgyalásokat folytatott az aszfaltgyár vezetőségével a keretek csökkentése érdekében. A gyár vezetősége azonban nem nyugodott bele, az OT elnökéhez és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságához fordult. Mivel már három hónapja ismert volt, hogy a gyár a MASZOLAJ RT. kezelésébe kerül,

24 1953- január 19-én a vezetőség tervjavaslatot nyújtott be e vállalathoz. Annak ellenére, hogy a beruházás befejezéséig a gyár a VIM Kőolajipari Titkárságához tartozott, 1953. II. 10-én a beruházási tervet beadták a MASZOLAJ-hoz. Ugyanekkor fogadták el az Országos Tervhivatal tervegyeztető tárgyalásán a MASZOLAJ Rt. javaslatát, mely szerint a nyersolaj-termelést fajtánként célszerű tervezni. Eszerint a középolajat az alföldi, a könnyű- és nehézolajat