Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

geometrák tudása nem érte el Mikoviny és tanítványai szintjét, azonban gazdasági mérnökként a nagybirtokosok és a megyék szolgálatában hasznos tevékenységet folytattak. 1782-ben kezdte meg működését az európai színvonalnak megfelelő mérnökképző: az Institutum Geometricum. Az itt végző mérnökök a bölcsészeti stúdiumokat követően 3 éves műszaki képzésben vettek részt, ahol elméleti matematika mellett a térképek, tervek készítését is elsajátították. Az Institutum növendékei azonban csak a 18. század végétől kapcsolódtak be a műszaki dokumentumok készítésébe, és tevékenységük a 19. század elején volt jelentős. A 18. század második felének műszaki dokumentumai a levéltári anyagnak igen érdekes részét képezik, különösen a térképek vonatkozásában. E dokumentumok első csoportjába a katonai térképek tartoznak, amelyek az adott szinten az ország területét pontosan ábrázolták. A katonai térképezés 1764-ben, Mária Terézia uralkodása idején kezdődött meg, és 1782-1785-ben vett új lendületet. Magyarországról 965, Erdélyről 280, a temesi bánságról 208 lap készült, 1 ¡28 000 méretarányban. A térképek tájolása jó, a folyók, tavak rajza pontos, a helységek távolságát méréssel állapították meg. Ábrázolták a hegyeket, a hágókat, a mocsaras területek és vizek esetében azonban csak a partok vonalát, a gázlókat, átkelőhelyeket jelölték. A felmérők katonai szempontokat tartottak szem előtt, tehát csak azt vették fel a térképekre, ami a csapatok vonulása szempontjából fontos lehetett. Az anyaghoz országleírás készült, amely községek szerint haladva közli a települések helyzetére, egymástól való távolságára, útviszonyaira, erdőségeire, vizeire stb. vonatkozó legfontosabb adatokat. A térképsorozat fontos forrása a 18. századról szóló történeti munkáknak, de készítése nem volt hatással a korabeli műszaki dokumentumokra. Az anyagot a bécsi Hadilevéltárban titkosan kezelték, csak 1918 után került egy fénymásolat Budapestre. 1785-ben Neu ezredes a mérési eredmények felhasználásával összefoglaló térképet készített. Ez szintén nem jelent meg nyomtatásban, másolatát azonban a helytartótanács megkapta (OL S 12. Div. XI. No. 2.). A temesi bánság közigazgatási térképezése 1751-ben megkezdődött, először a bécsi kamara irányítása alatt. Az elkészült, kb. 500 db térképet S 1. Temesi térképek címen találjuk az OL gyűjteményében. A közigazgatási jellegű lapok mellett út-, híd-, csatornaterveket is elhelyeztek az anyagban. A munkát a „Königliche Mappierungs Direction" végezte, amelynek anyagát a felméréssel kapcsolatos rendeletek, beszámolók, jelentések egészítik ki. (OL S 2-10.). A titkosan kezelt katonai térképekkel szemben elősegítette volna a hazai kartográfia fejlődését az 1786-1789-ben végrehajtott kataszteri felmérés, amelynek azonban csak töredékes dokumentumai maradtak fenn. E munkát az uralkodó adóreform kidolgozásához rendelte el, amelynek célja a terhek egyenletes elosztása, a nemesség megadóztatása lett volna. A térképezést felmérési főkomissiók irányították, amelyek töredékes ügyviteli iratai a bécsi kamarai levéltárban, az OL kamarai anyagában, és néhány területi levéltárban (Miskolc, Győr, Kecskemét, Zalaegerszeg) maradtak meg. A munka során keletkezett írásos dokumentumok a következők: - községbevallási jegyzőkönyvek (fassiók) - községbevallási könyvek összefoglalói - helységek birtokosok szerinti összeírásai - birtokok összegezései - vetési tabellák, dohányföldek jegyzékei - erdők, halászóhelyek összeírásai - felmérési jegyzőkönyvek.