Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

zet 1945 után is, egészen 1948-ig, mint magánintézet tovább működött: éspedig az esztergom-tábori Szalézi fiúnevelőintézet, a kecskeméti Jó Pásztor, a budapesti Jó pásztor háza. 1948. november 14-én hirdették ki és léptették hatályba az igazságügyminiszter 122.000/1948. I. M. sz. rendeletét, (MK. 1948. 250-251. sz.), amely az iskolák államosításával kapcsolatos 1948. XXXIII. tc. nem állami javító-nevelő intézetekre vonatkozó végrehajtását tartalmazta. E rendelet hatálya alá tartoztak az igazságügyminiszter által javítónevelésre kijelölt magánintézetek (27.000/1909.1. M. sz. rendelet 2. §2. pontja-Rendeletek Tára (Rt.) 2384 1.) és az ezekhez kapcsolódó tanulóotthonok. Az intézetek és otthonok fenntartását az 1948. XXXIII. tc. értelmében az állam vette át, alkalmazottait pedig állami nevelő intézeti alkalmazottakká minősítették. III. IGAZSÁGÜGYI ELMEGYÓGYINTÉZETEK Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet a Budapesti Országos Gyűjtőfogház mellett létesítették (9052/1906.1. M. sz. rend.) a kétes elmeállapotú előzetesen letartóztatottak, vizsgálati foglyok, szabadságvesztés-büntetésre ítéltek, esetleg szabadlábon levő terheltek, stb. elhelyezésére. A felvételt a gyűjtőfogház igazgatósága javasolhatta. Az intézet vezetője a miniszter által megbízott elmeorvos volt, aki közvetlenül az igazságügyminiszter felügyelete alatt állt. Az intézet biztonságáról, valamint annak összes gazdasági ügyeiről az országos gyűjtőfogház igazgatósága gondoskodott, a fegyőri létszámhoz nem tartozó ápolókat pedig az intézet vezetője fogadta fel, illetve bocsátotta el. Az uzsorabírósági eljárásban alkalmazható fogva tartás tárgyában 1947. augusztus 30-án kihirdetett és hatálybalépett 10.530/1947. Korm. sz. rendelet (MK. 1947. 196. sz.) 2. §-a az Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetre vonatkozóan új feladatokat tartalmazott. Az uzsorabíróság hatáskörébe tartozó büntetések esetében, ha a terhelt ellen kizáró elmebetegség miatt az eljárást megszüntették, vagy felmentő ítéletet hoztak, szabadlábra helyezése helyett a bíróság őt az Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe utalta be, ahol őt az intézet keretében az állapotához szükséges gyógykezelésben részesítették. A beutaltat az intézetből legkorábban beutalását követő egy év elteltével, az igazságügyminiszter rendelete alapján, az Igazságügyi Orvosi Tanács meghallgatása után bocsátották el. Elmebetegek Igazságügyi Biztonsági Intézete Az 1948. december 7-én kihirdetett és az 50.500/1949.1. M. sz. rendelettel 1949. július i-én hatálybalépett, a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról szóló 1948. XLVIII. tc. (O. T. t., 1948. 248. 2500.) I. fejezete az uzsorabírósági eljáráson túl bármely bűncselekmény fajtában lefolytatott büntető eljárás esetén elrendelte az elmebetegek biztonsági őrzését. A miniszteri indoklás részletesen kifejtette a biztonsági őrizet szükségességét. Az addig hatályban levő törvényes rendelkezés, nevezetesen a Bp. 158. §-ának utolsó bekezdése értelmében ugyanis, ha előzetes letartóztatásban, vagy vizsgálati fogságban lévő közveszélyes elmebeteg ellen az eljárást megszüntették, vagy felmentő ítéletet hoztak, őt szabadlábra helyezése helyett a legközelebb levő közigazgatási hatósághoz kellett átkísérni. Ezzel az elmebeteg kikerült az igazságügyi hatóságok hatásköréből. A közigazgatási hatóság gondosko-