Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

LEKLI BÉLA Büntetésvégrehajtási szervek 1945-1950 között I. LETARTÓZTATÓINTÉZETEK Az 1878. V. törvénycikk (tc.) (Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és a vétségekről) és az 1879. XL. tc. (Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról) a büntetendő cselekmények hármas (bűntett, vétség, kihágás) felosztása következtében a halálbüntetés és pénzbüntetés mellett különböző szabadságvesztés-büntetéseket állapított meg, éspedig: fegyház-, államfogház-, börtön- és fogházbüntetést. Ezeket a szabadságvesztés büntetéseket országos fegyintézetben, országos fogházban, kerületi börtönben, törvényszéki fogházakban vagy járási fogházakban hajtották végre. A fegyházbüntetésre az országos fegyintézetben került sor, időtartama életfogytig vagy kettőtől tizenöt évig terjedhetett. A börtönbüntetést (időtartama félévtől tíz év volt) kerületi börtönökben vagy az igazságügyminiszter által e célra kijelölt törvényszéki fogházban hajtották végre. Az államfogházra ítéltet, (időtartama egy naptól tíz évig terjedt) külön országos fogházban őrizték. Dologházul az igazságügyminiszter, mivel e célra megfelelő külön intézeteket nem állítottak fel, valamely országos büntetőintézet, bírósági fogház elkülönített részét jelölte ki. Minden dologház mellett felügyelőhatóságot kellett felállítani. A fogházbüntetést törvényszéki vagy járási fogházban (bírósági fogházak) hajtották végre (a fogház egy naptól öt évig tarthatott). Törvényszéki fogházakban kellett őrizni az előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságba vetteket is szabadlábra helyezésükig, illetve a velük szemben hozott ítélet jogerőre emelkedéséig. Járásbírósági fogházban voltak a járásbíróság és a törvényszék által kirótt 1 hónapnál nem hosszabb tartalmú fogházbüntetésre ítéltek is, a törvényszéki fogház tehermentesítése végett. Az ügyészség esetenkénti engedélye alapján három hónapig terjedő fogházbüntetést is végre lehetett itt hajtani, és szintén a járásbírósági fogházakban töltötték le a közigazgatási hatóságok által (kihágásért) jogerősen kiszabott elzárás-büntetéseket. A szabadságvesztés-büntetések végrehajtásáról rendelkeznek a 2106/1890.I. M. E. számú (sz.); az 1140/1895.1. M. sz. rendelet (r.);az 5.400/1899.1. M.E.sz.;a 12.166/1919; a 62.000/1916.1. M. sz.; és az 1892. XXVII. tc. és 1913. XXI. tc. 1867 előtt hat országos fegyház volt Magyarországon férfibüntettesek számára és három női fegyencek számára az 1861-ben visszaállított helytartótanács és az erdélyi főkormányszék felügyelete alatt. Ezek 1867-ben és 1868-ban az igazságügyminiszter felügyelete alá kerültek. Törvényhatósági börtön 1867-ben 106 volt, 1890-ben már 65 törvényszéki és 314 járásbírósági fogház működött, amelyek csak - bírósági fogházakhoz hasonlóan - 1871-ben, az igazságszolgáltatás államosításával kerültek közvetlen állami felügyelet alá. A királyi ügyészség intézményét felállító 1871. 33. tc. a törvényszéki fogházak feletti felügyeletet a királyi ügyészségekre bízta, a járásbírósági fogházakra pedig a járásbíróság elnöke felügyelt. 1920 után Magyarország területén 24 törvényszéki és 91 járásbírósági, valamint a címben felsorolt nyolc országos letartóztatási intézet maradt meg.