Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
225 km hosszú, 6 m széles új betonút 1400 km, 3 m széles makadámút építését írta elő, amitől 800 község, tanyaközpont bekapcsolódását várták az ország gazdasági, kulturális vérkeringésébe. A terv, a közutak építésére és karbantartására 90 millió Ft-ot, a bekötő utak építésére pedig 116 millió Ft-ot biztosított. A tervidőszak kezdetére az össz hídállomány 60%-át helyreállították, a helyreállított hidaknak 25%-a azonban ideiglenes fahíd volt. A fő közlekedési útvonalakon az ideiglenes hidakat véglegesekkel kívánták felváltani. 1950. augusztusára az 1938-as állapot elérését tartották kívánatosnak. 1948. december 31-re tervezték a Margit-híd, 1949-re a Boráros téri híd, 22 1949 végére a Lánchíd átadását. Vidéken a tervidőszak végére a bajai, a szegedi, a vásárosnaményi, a tiszazugi és a polgári Tisza-hidak átadását tervezték. A hídépítési munkák finanszírozására 146 millió Ft-ot biztosítottak. 23 A VI. Közúti jármű Főosztály a háború végén gyakorlatilag nulláról indult, mivel a gépjárműállomány zöme elpusztult. A főosztály a helyzet felmérése után elrendelte az ország területén található roncsok összegyűjtését és bejelentését az illetékes rendőrhatóságoknak. A minisztérium irányításával megalakult a Gépjármű Roncsgyűjtő és Építő Központ. A központ feladata a roncsokból használható járművek összeállítása volt. A kijavított kocsik és a Szovjetuniótól visszakapott 250 db tehergépkocsi nagy segítséget nyújtott a közellátási gondok enyhítésében. A gépjárműállomány 1947 januárjában megközelítette az 1938-as szintet. 2. táblázat 1938 db 1947 január db Személygépkocsi 16000 7 392 Tehergépkocsi 4 800 7807 Autóbusz 800 183 Motorkerékpár 9 500 14 344 Különleges gépjármű 400 409 31 500 30 135 A gépkocsiállomány ilyen gyors szaporodását egyrészt a szovjet segítségként kapott teherautó karaván, másrészt az amerikai kölcsönből vásárolt és az UNRRA adományból kapott több ezer gépkocsi magyarázza. A motorolaj és a benzinellátást azonban a minisztérium csak a jegyrendszer bevezetésével és a személyi használatú gépjárművek forgalmának korlátozásával tudta elérni. A hároméves terv a közúti gépjárműforgalom feladatává tette, hogy biztosítsa a vasúttól távol fekvő területek terményeinek a vasúthoz való elszállítását, s azokat a területeket pedig, ahol nincs vasút, kapcsolja be az ország vérkeringésébe. A tervidőszak alatt a gépjárművek beszerzésére 144 millió forintot biztosítottak, 24 s ebből 2000 tehergépkocsit, 4000 személygépkocsit és 300 autóbuszt kívántak beszerezni. Az első hároméves terv időszaka alatt a népgazdaság beruházási keretének ] /4-et biztosították a közlekedés helyreállítására, illetve fejlesztésére. Ez a relatíve magas hányad sem volt elegendő a károk teljes helyreállítására, s egy korszerű közlekedési, hírközlési hálózat megteremtésére. Annál is inkább nem, mivel a tervidőszak második felében fokozottan előtérbe kerülő honvédelmi beruházások háttérbe szorították az összes többi ágazat beruházásait, ennek következtében a tervidőszak végére a közlekedés tervezett beruházásai is csak részlegesen valósultak meg. Nem építették meg például a tervezett második vágányokat,
