Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

követte 1947. december 8-án Budapesten a magyar—jugoszláv barátsági és együttműködési egyezmény aláírása. Romániával 1947. november 25-én Bukarestben kötött kulturális egyezményt Magyarország, 1948. január 24-én pedig Budapesten a magyar és a román kormány képviselői megkötötték a barátsági és együttműködési egyezményt. Magyar—csehszlovák viszonylatban a kapcsolatfelvételre viszonylag később került sor, mert a nemzetiségi kérdés miatti ellentétek, a szlovákiai magyarság sorsának rendezetlensége sokáig gátolta az együttműködés kialakítását. 1948-ban azonban a magyar—csehszlovák kapcsolatokban is döntő fordulat következett be. A csehszlovák proletariátus 1948-as Februári Győzelme megteremtette az alapot ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság helyzetében fokozatosan alapvető változások következzenek be. Megszűnt három évig tartó jogfosztottsága, állampolgári jogaival együtt nemzetiségi jogait is megkapta. 1948-ban befejeződött a magyar—csehszlovák lakosságcsere akció. A szocializmus útját választó Magyarország és Csehszlovákia internacionalista kapcsolatfelvételének folyamatában igen jelentős állomás volt a magyar—csehszlovák barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény, melyet 1949. április 16-án írtak alá Budapesten a magyar és a csehszlovák kormány képviselői. Az egyezmény jelentőségét Gyöngyösi János parlamenti beszédében a következő szavakkal méltatta: a szerződés „európai, sőt világpolitikai jelentőséget nyer azzal, hogy szervesen illeszkedik a Szovjetunió és a népi demokráciák szövetségi rendszerébe, és hogy igen fontos láncszeme annak az eszmeileg és tartalmilag felzárkózó frontnak, melynek zászlajára egyrészt a haladás, másrészt a béke van felírva. A haladás a szocializmus irányában, a béke az új világ felépítésére: az alkotó munkához szükséges a béke."

23 A proletárdiktatúra győzelme, a reakciós erők végleges veresége, valamint nem utolsósorban az a körülmény, hogy 1948 után a kitelepítések végleg lekerültek a napirendről, lehetővé tette azt, hogy fokozatosan megteremtődjenek a szocialista nemzetiségi politika kialakításának előfeltételei. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya kimondja: „A Magyar Népköztársaság területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását." (Az 1949. évi XX. tc. 1972. április 19-i módosítása, 61. § 3. bekezdés.) A fordulat éve után nagy lendülettel megkezdődött a szocialista nemzetiségi iskolarendszer kiépítése. JEGYZETEK 1. Kormányrendelet biztosítja a nemzetiségek teljes szabadságát = Szabad Nép, 1945. augusztus 4. 2. Juraj Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában. Bratislava, Politikai Könyvkiadó, 1965. 36. old. 3. Nemzetiségi kérdés — nemzetiségi politika. Kossuth, 1968. 15. old. A németek kitelepítésének kérdését a Nemzeti Parasztpárt már 1945 tavaszán, a potsdami konferencia ismeretes határozata előtt felvetette. A magyarországi németek kitelepítésének ügye olyan történelmi helyzetben került napirendre, amikor a náci háborús bűnösök gaztettei következtében mind Európában, mind hazánkban általános volt a németekkel szembeni harag és bosszúvágy. A hazai németek között valóban sok volt a háborús bűnös, 1945—48 között azonban velük szemben sokszor nem az egyéni felelősségrevonás, hanem a kollektív büntetés módszere érvényesült. A magyarországi németekkel szemben elkövetett hibák kijavítása az 1950-es években kezdődött meg.