Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

Zsedényi Béla pártonkívüli képviselő felszólalásában hiányolta, hogy a köztársaság elnökének a törvény nem adja meg a címadományozás jogát, kevesellte a köztársasági elnök jogkörét a parlament működtetésével kapcsolatban, sőt a nemzetgyűléssel és a kormánnyal szemben az elnök jogkörébe kívánta sorolni a hadsereg fölötti rendelkezést is. A köztársasági elnök választásával kapcsolatban nehezményezte a javaslatban foglalt nyílt szavazást, s helyette a demokratikusabb, titkos szavazást ajánlotta törvénybe foglalni. Bencze Imre kisgazdapárti képviselő az elnök házfeloszlatási jogához ragaszkodott, továbbá csatlakozva Zsedényi felszólalásához, javasolta, hogy a fegyveres erők legfőbb parancsnoka a köztársasági elnök legyen. A köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatban az alábbi indítványt tette: „a köztársasági elnök választása titkos szavazás útján történjék, a szükséghez képest többszöri szavazásnak van helye. Az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki a nemzetgyűlés összes tagjai legalább kétharmad részének szavazatát elnyeri". Faragó László szociáldemokrata képviselő szerint a törvénynek tartalmaznia kell majd, hogy a magyar nép szabad akaratából határoz az államformáról. Hozzátette még, hogy bár elvileg a titkos szavazás híve, nem lát biztosítékot a titkos szavazás körüli visszaélések kiküszöbölésére, ezért a nyílt szavazás mellett döntött. A szociáldemokrata párt részéről Szakasits Árpád emelt szót a nyílt szavazás mellett. így foglalt állás Sulyok Dezső is a Kisgazdapárt részéről. A Kommunista Pártot a vitában Rákosi Mátyás és Révai József képviselte. Révai leszögezte, hogy az elnöki jogkör semmiképpen sem szűkítheti a Nemzetgyűlés jogait. Elvetette azt az indítványt, hogy az elnöknek joga legyen a Nemzetgyűlést összehívni, és módosító javaslatként előterjesztette, hogy az elnök legyen köteles a kormány kezdeményezésére a Nemzetgyűlést feloszlatni. Korlátozni kívánta az elnök kinevezési jogkörét is, oly módon, hogy az elnök a miniszterelnököt a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának javaslatára nevezze ki. A köztársasági elnök megválasztásánál a nyílt szavazás mellett foglalt állást. Rákosi szembehelyezkedett azzal az elképzeléssel, amely a hadsereg feletti rendelkezést a köztársasági elnök részére kívánta fenntartani. Ügy vélekedett ugyanis, hogy „az egyes ember ítélete, még ha köztársasági elnök, vagy zseniális vezető, végeredményben a nemzetre romlást hoz". Bírálta az elnökválasztás titkosságára vonatkozó javaslatot is. A Kisgazdapárt részéről Tildy titkos választást javasolt, a továbbiakban kifejtette, hogy az elnöki jogkörnek az a maradék része, hogy a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának meghallgatásával kinevezze a kormányt, feltétlenül meghagyandó. Ilyen értelemben beszélt Sulyok Dezső is: „A felelős minisztérium mindenkor a nemzetgyűlés bizalmának van alárendelve. Azonban az államfő is egy szerve a nemzeti szuverenitásnak, amit magából kibocsát, mint ahogy a felelős minisztériumot. Tehát a felelős minisztérium mellett külön szervként jelentkezik az államfő. Ha az államfőt kiütjük ebből a hármasságból, akkor megszűnt az államfői jogkör és minőség, akkor csak kertészeti kiállításokat nyit meg. Ez pedig nem szolgálja a demokráciát."

15 Nyilvánvaló, hogy a kisgazdapárti képviselők pártérdekből a köztársasági elnöki jogkör szélesítésére törekedtek, a kommunisták pedig a lehető legkevesebb jogot kívánták a kezében hagyni. Ennek okát a politikai erőviszonyokban kell keresni. A Nemzetgyűlésben kisgazdapárti többség lévén nagyon valószínű volt, hogy a köztársasági elnök kisgazdapárti politikus lesz. Ezt pedig csak a