Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)
II. Igazgatástörténet, fondismertetések
Az ellenőrzések hatékonyságát igyekeztek — eredménytelenül — biztosítani azzal, hogy kötelezték az ellenőrzött szervek vezetőit, ill. a hibákért felelős személyeket: azonnal, de legfeljebb három nap alatt (?!) adjanak írásbeli magyarázatot a megállapított hiányosságokról, keletkezésének körülményeiről, és a hibák megszüntetése érdekében szükséges intézkedésekről; ha komolyabb problémáról volt szó, képtelenség volt 3 nap alatt megtalálni a megalapozott megoldást. Az sem hozott eredményt, hogy növelték az állami ellenőrzés miniszterének fegyelmi jogkörét: „a jogszabályok megszegésében, a bürokratikus eljárásban, a késedelmességben, a pazarlásban, valamint az állami fegyelem megsértésében vétkes személyekre" (29) — főleg azokon a területeken, ahol á szabálytalanságok nagyobb mértékben jelentkeztek — nevelő célzattal — saját hatáskörében, átnyúlva a társminiszterek feje felett! — fegyelmi büntetést szabhatott ki, amely lehetett figyelmeztetés, megrovás, ill. szigorú megrovás. Hosszú időn át teljesített kimagasló munka alapján az állami ellenőrzés miniszterének jogában állt azonban a fegyelmi büntetést eltörölni. Kártérítést kiszabni is (bírói eljárás kivételével) csak az állami ellenőrzés miniszterének állt jogában; ennek részletes szabályait külön rendelet állapította meg (30). Súlyosabb esetben a Minisztertanács elnökének hozzájárulásával a miniszter elrendelhette a felelős személy munkaköréből való elmozdítását is. Az illetékes miniszter köteles volt a fegyelmi határozatot haladéktalanul végrehajtani, és indoklással, valamint az ügyben tett további intézkedéseinek ismertetésével együtt a minisztérium hivatalos lapjában közzétenni. Az ellenőrzés fegyelmező és nevelő hatásának további fokozása érdekében a nagyobb visszaélésekről, súlyosabb hibákról az Állami Ellenőrzés Minisztériuma a sajtó útján hivatalos közleményt jelenthetett meg, amelyben ismertette a hibákat, a kijavításukra tett intézkedéseket, valamint azt, hogy a visszaélések elkövetőit hogyan vonták felelősségre. Az említett intézkedések azonban továbbra sem hozták meg a kívánt eredményt, az Állami Ellenőrzés Minisztériuma sem tudta kielégítő módon megoldani a kitűzött feladatokat. Szükségessé vált, hogy egy szervezetileg merőben új, és működésében, feladatkörében is megújuló ellenőrzési fórumnak adja át a helyet, a népi ellenőrzési bizottságokra épülő — a hatóságok, ill. társadalmi szervek jellegét ötvöző — népi ellenőrzésnek. (31) II. A KÖZPONTI ÁLLAMI ELLENŐRZÉS FORRÁSANYAGÁNAK ISMERTETÉSE (1948—1956) A KVNy, Állami Ellenőrzési, majd Ellenőrző Központ anyaga rendezetlen állapotban került levéltárunk őrizetébe. Az iratok rendezése során 3 fondot alakítottunk ki. A KVNy (1948) iratai közül levéltárunk őrizetében zömében az MNB Revizori Osztálya által megküldött különböző gyáraknál, társulatoknál, egyesületeknél, jegyzőségeken tartott vizsgálati jegyzőkönyvek találhatók. Az iratok menynyisége 0,84 ifm. A KVNy anyagát az ellenőrzött szervek abc-rendjében rendeztük: eredeti segédlet hiányában az iratokhoz darabszintű segédletet készítettünk.
