Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

nak ellenőrzése szempontjából, és ezért elegendő, ha a vállalatokat a NIK vezetősége maga ellenőrzi".

40 A Jóvátételi Hivatalt ideiglenesen vezető elnökhelyettes a fenti javaslattal szemben a következőkre hivatkozott. „A Nehézipari Központ . . . egy vállalatvezetőség, és mint ilyen, különösképpen jóvátételi síkon, a Jóvátételi Hivatal utasításait köteles végrehajtani. A Nehézipari Központ nem lehet önmaga hatósága, és a Jóvátételi Hivatal nem is tekinti a Nehézipari Központot másnak, mint állami vállalatvezetőségnek..., feladatait abban látom, hogy megmutassa azt, miszerint az ország legnagyobb iparvállalatait jobban, racionális alapon és nagyobb eredménnyel vezeti, mint a kapitalisták. .. ., később ha majd minden vállalat stb. állami ellenőrzés alá kerül, vájjon minden állami vállalat a saját maga hatósága lesz?"

41 A Jóvátételi Hivatal kommunistái által kidolgozott és a GF által támogatott racionalizálási elképzelés a leírt formában nem valósult meg. A rendelkezésre álló adatok alapján ennek okai csak feltételezhetőek. Nem járhatunk messze az igazságtól, amikor úgy véljük, nem egészen egy évvel a Jóvátételi Hivatal alakítása körüli bonyodalmak után, nem tűnt az illetékesek számára szerencsésnek egy újabb látványos átszervezés, már csak azért sem, mert a várt eredmény nem is a döntési fórumokat, hanem csak a végrehajtás technikáját módosította volna. A Jóvátételi Hivatal vezetője a különböző funkciójú intézmények elhatárolásában, amikor saját hatáskörének bővítéséről volt szó, már nem volt olyan következetes, mint az imént tárgyalt javaslatnál. Az IKART jóvátételi nyilvántartással foglalkozó részlegei már 1946. március—áprilisban átköltöztek a Jóvátételi Hivatal székházába. 1947 március végéig átköltöztek a műszaki osztályok is. Áprilistól az IKART valamennyi jóvátétellel foglalkozó részlege elvált a cégtől, és a Jóvátételi Hivatal épületében, az ipari főosztály irányítása alatt folytatta működését. 1947 október elejétől megszüntették az IKART-nak a jóvátételi munkáért juttatott járulékát, a cég jóvátételi részlegének személyi és dologi kiadásai a Jóvátételi Hivatal költségvetésében, külön alfejezetként kaptak fedezetet. Ezzel az IKART gyakorlatilag kettévált. Egyik része beolvadt a Jóvátételi Hivatalba, a másik megmaradt a cég eredeti tevékenységi körében, állami nehézipari kereskedelmi vállalatként, mígnem 1948 áprilisában egy Gazdasági főtanácsi határozat ki nem mondta, hogy az IKART 1948. május 15-ig felszámolandó. Hivatalosan csak ezzel kerültek közvetlenül a Jóvátételi Hivatal kezébe a jóvátételi megrendelések.

42 Az 1946 elején kialakult jóvátételi szervezet más pontokon is felbomlott. A Gazdasági Főtanács 1947. január 7-én határozatot hozott, amely megváltoztatta a vállalati munkaközösségek státuszát.

43 Az Anyag- és Árhivatal, valamint a Jóvátételi Hivatal tevékenységére hivatkozva nem ismerték el többet a jóvátételi munkaközösséget hivatalos szervnek. Ennek kapcsán megszüntették a munkaközösségnek eddig a szállítások alapján fizetett járadékot. A munkaközösségek megtartását nem tiltották meg, de a funkciójukat veszített társulások természetesen hamarosan megszűntek. Ezt az intézkedést ugyanaz a Szentpétery György kezdeményezte, aki a Jóvátételi Hivatal jogainak megtartását a NIKkel szemben olyan határozottan képviselte. Pedig a jóvátételre termelő gyárak szabad társulása a korábban ismertetett feladatokra, erősen különbözött a bevezetett új megoldástól, a hatósági anyagkiutalástól, munkamegosztástól. Ez a változás legalább annyira sértette az intézményrendszer hagyományos munka-