Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

daság javára. Az újabb módosítások után végül is öt év alatt az összes beruházás 13%-át kapta a mezőgazdaság. Végül is példa nélkül álló módon a nemzeti jövedelem 35%-át fordították beruházásokra. Ennek 48%-át kapta az ipar és 13%-át a mezőgazdaság. Egyedül a bányászat és kohászat többet ruházhatott be, mint a mezőgazdaság, amely már az első 3 éves terv során is csak a beruházások 15—17%-ában részesült. Pedig figyelmeztetésben nem volt hiány: így a kiváló kommunista közgazdász, Varga Jenő már az első terv variáció olvastán leszögezte, hogy a mezőgazdasági növekedés alacsonyra tervezett tempója alapvető hiba, s javasolta a korrekciót, akár az ipar rovására is; a mezőgazdasági tervet részleteiben is kifogásolta: a műtrágyagyártást, vetőmagnemesítést, öntözést keveselte, ugyanakkor jól látta, hogy a szocialista átszervezéssel párhuzamosan tervezett hatalmas és gyorsütemű gépesítés aligha fog teljesülni. A mezőgazdaságnak juttatott beruházási összeg kb. kétharmadát — kedvezőtlenül, de részben kényszerűen — nagyüzemi épületekre fordították. A végeredményben 9,3 milliárdos mezőgazdasági beruházásokból öt év alatt a termelőszövetkezetek csak 15%-ot kaptak, azaz az összeg zöme az állami gazdaságokhoz, gépállomásokhoz került. A meglehetősen alacsony összes mezőgazdasági beruházási keret évi felosztása is előnytelenül egyenetlen volt: nagyobbik részét a tervidőszak utolsó másfél évében utalták át a mezőgazdaságnak. Ugyanakkor önerőből történő invesztálásokra az állami gazdaságok, de főként a szövetkezetek ekkor nem is gondolhattak. A parasztság — eleinte a kulákok, majd fokozatosan a középparaszton át a kisbirtokos parasztig a teljes parasztság — jelképes áron történő beszolgáltatást és növekvő adókötelezettségei fokozatosan átlépték az elviselhetőség határát; adóterhei 1952—55 közt az 1949 évi adó háromszorosára nőttek. Rákosi több alkalommal is kijelentette: a parasztot kényszeríteni kell, hogy többet áldozzon a szocializmus építéséért. 1952-re a dolgozó parasztok kötelezettségei is elérték a korlátozás szintjét: többnyire az egyszerű újratermelésre is képtelenekké váltak. A beszolgáltatást — erről még lesz szó — már nemcsak a szántó, hanem az összes föld után kivetették s mennyiségét is folyamatosan, évente többször is, növelték 1953 közepéig. 1952-ben a központi készletek 74%-a mélyen a termelési költség alatti áron beszolgáltatott termék volt. 1946—55 között a szabadpiaci árak meghétszereződtek, a begyűjtési árak viszont csak alig másfélszeresére emelkedtek. Csak jelzésként álljon itt néhány cikk begyűjtési, szabad, ill. szerződéses felvásárlási és fogyasztói ára 1956-ból, amikorra már némileg javult az árszínvonal a mezőgazdaságban. Baromfi Tojás Tej Bor Begyűjtési ár 7,10 Ft/kg 0,30 Ft/db 0,78 Ft/l 2,70 Ft/l Szerződéses és szabad felvásárlási ár 22,00 Ft/kg 1,10 Ft/db 2,60 Ft/l 6,60 Ft/l Fogyasztói ár 22,00 Ft/kg 1,40 Ft/db 3,00 Ft/l 14,00 Ft/l