Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

fajta egyesület tevékenységére derít fényt. A minisztérium felügyelete alatt rövid ideig működő Népgondozó Hivatal fondjában (1945—1946) pedig a felszabadulás utáni évek ki- és betelepítési ügyeit találja a kutató. Az egészségügyi fondcsoportot túlnyomóan az 1945-ben létrehozott Népjóléti Minisztérium és az Országos Hadigondozó Hivatal iratai alkotják. Ezek a források az 1945—1950-ig terjedő időszakban főleg a szociálpolitika, társadalombiztosítás, hadigondozás, járvány ügy, kórházi ellátottság és fejlesztés, anya- és gyermekvédelem, az egészségvédelem történetét dokumentálják. Ebbe a csoportba soroltuk a Népgazdasági Tanács felügyelete alatt létrehívott Munkaerő Tartalékok Hivatalát is, amely a népgazdaság részére szükséges szakmunkaerőket volt hivatott az 50-es években tervszerűen biztosítani. E fond az ipari és kereskedelmi oktatásra, tanműhelyek és tanulóotthonok fenntartására, irányítására, ellenőrzésére, az ipari és kereskedelmi szakmunkásképzés üzemi oktatására szolgáltat adalékokat. Az Újjáépítési Minisztérium, Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium, Építésügyi Minisztérium, Város- és Községgazdálkodási Minisztérium, valamint az Országos Közmunka Hivatal anyagában kimerítően tanulmányozható a második világháborúban romba döntött ország felszabadulás utáni újjáépítése, új települések kialakítása, városfejlesztés, lakásgazdálkodás, közművek és szolgáltatások, helyi közlekedés, helyi ipar alakulása stb. E fondképzők 1945—1956 közötti időszakának teljes iratanyaga már a levéltárban van. A jogszolgáltatási szervek felügyeleti tevékenységének célja annak biztosítása, hogy a bíróságok a törvényességnek megfelelően alkalmazzák a jogszabályokat, hogy ítélkezéseikben a kormányzati szervek általános politikája és jogpolitikája maradéktalanul érvényesüljön. Mindez döntően az Igazságügyi Minisztérium fondjában tükröződik. Ld. még a XX. fondfőcsoportot. De túl ezeken, itt találhatók a felszabadulás utáni évek kodifikációjávai kapcsolatos előterjesztések (1. Törvényelőkészítő Főosztály iratai), tárcavéleményezések is. A fond értékét csak növeli, hogy a minisztérium debreceni időszakának iratanyaga is megtalálható. A felszabadulás utáni évek iparigazgatásának legfontosabb szerve az Iparügyi Minisztérium volt, amelynek megszűnése után (1949. június 11.) a különböző iparágak ágazati igazgatása alakult ki. Az 50-es évek iparigazgatásának legfőbb szerveit még felsorolni is sok: Kohó- és Gépipari Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Könnyűipari Minisztérium, Kohászati Minisztérium, Középgépipari Minisztérium, Általános Gépipari Minisztérium, Bánya- és Energiaügyi Minisztérium, Vegyipari Minisztérium, Szénbányászati Minisztérium, Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium. Ebbe a csoportba tartoznak a különböző ipari központok is: Mész-, Cement-, Üvegipari Központ, Gumiipari Központ, Általános Gépipari Központ stb. A felsorolt szervek anyaga a gazdaságtörténeti kutatás elsődleges bázisát képezi. Sajnos az 1945—1949 között működött Iparügyi Minisztérium anyagának nagyobbik hányada 1956-ban megsemmisült, így csak töredék részek állnak a kutatók rendelkezésére. Az 50-es évek iparigazgatásának csúcsszervei viszont már túlnyomó részben levéltárba kerültek. Az említett fondképzőknek mintegy 1200 ifm anyagában a legkülönbözőbb gazdaságtörténeti témákra talál a kutató speciális érdeklődésének megfelelően adatokat. A kereskedelmi jellegű szervek dokumentumai a termelés és a fogyasztás közötti mindenkori kapcsolatot tükrözik. 1945 után ilyen jellegű feladatokat a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium, majd az 1949. évi XV. tv. által létrehozott Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium látott el. Az 1945—1949 között